Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
kedett. 1799-1800-ban, a járvány idején sikerrel kezelte tífuszos betegeit saját, a brownianizmusból kiinduló teóriái szerint. Később a milánói kórházban lehetősége nyílt, hogy „elleninger" (contrastimulus)-rendszerét a gyakorlatban is alkalmazza. 1814-től négy éven keresztül - politikai összeesküvés vádja miatt - az osztrák hatóságok börtönben fogva tartották, de 1818-ban kiszabadulva folytathatta orvosi tevékenységét. Köztiszteletben álló orvos volt haláláig. „ Paviai prof. Rasori új rendszeréi contrasítmulusnak nevezte, hogy annál szembetűnőbben különbözlesse-meg Brown tanításától... " - írta Varga János összefoglaló tanulmányában, 1833-ban. 4> A szerző kutató módszereibe is bepillantást engedett, amikor leírta, hogy Rasori tanait csak szórványos újságcikkekben találta meg, illetve tanítványai írásaiból tudta kikövetkeztetni. Maga Rasori szinte ,,semmit sem közöl; de annál nagyobb tűzzel hirdeti azt tanítványinak, kik közül Brea, különösen pedig Tommasini 4 ' 1 ösmeretesek. Ezek adtak bővebb tudósításokat a szerző rendszeréről, mel/yek mind az által annyival homályosabbak, hogy egyik a másikával még az alap állításokban sem egyez-meg. " 3 Varga Jánosnak 1833-ban még valóban alig lehetett arra lehetősége, hogy Rasori publikációihoz hozzáférjen, mivel csak a halála évében, 1837-ben jelentették meg munkái gyűjteményes kötetét. Ezek után nem csoda, hogy három oldalas ismertetéséből is meglehetősen zavaros kép bontakozott ki a korabeli olvasók előtt arról az orvoslásról, ami Brown ingerelméletéhez hasonló alapokon nyugodott, de néhány pontban ellentmondott annak. A Tommasini-írásokból leszűrhető lényeg Varga szerint nagyjából a következő: a betegségek feloszthatóak „instrumentális'''-okra és „v/Ya/zV'-okra. Az előző csoportba tartoznak a külső behatásra keletkező elváltozások, amiknek a kezelése egyértelmű, kiszámítható. Éppen ellenkezőek a „vitális" betegségek, amiknek a kiismerésében csak a tapasztalat segíthet. Ezek szintén két típusba sorolhatóak: az inger feleslegéből vagy az inger hiányából keletkezőkre. A kiindulás tehát megegyezik Brown rendszeréével, Rasori (Tommasini) azonban másféle tüneteket sorol az egyikhez, és másféléket a másik típushoz. Másképp ítélik meg pl. a lázat, vérfolyást, gyulladást. Fenntartja annak a lehetőségét is, hogy egy betegség a lefolyása során az ellenkező típus jegyeit is felveheti. Az alkalmazott gyógyszerek is - a betegség okainak megfelelően - izgatók vagy ellenizgatók (Stimulantia vagy contrastimulantia) lehetnek. A Rasori-módszer szerint a „vitális" betegségek esetében a betegségre való hajlammal is számolni kell, ami önmagában is orvoslásra szorul, miután a betegséget előhozó ok már elháríttatott. Varga doktor így fejezte be ismertetőjét: „Elég legyen ennyi e zavaros rendszerről" ami egyben ítéletét is kifejezte. Rasori tanai a fenti ismertetésen kívül csak utalásszerűén tűntek föl Paczek József szatmári orvos előadásában, 1840-ben 46 , Rechnitz János értekezésében, 1842-ben 47 és 184343 Lásd a 36. lábjegyzetet. 178. 44 G. A. D. Tommasini (1768-1846) fiatal orvosként Brown rendszerét alkalmazta, ami akkor nagyon népszerű volt Itáliában. A pármai egyetem, majd a bolognai orvosi klinika professzora lett. 1826-tól az. egykori francia császárné, Mária Lujza háziorvosaként is tevékenykedett. Rendkívül népszerű, elismert orvos volt hazájában és külföldön is, mindenütt lelkesen népszerűsítette Rasori rendszerét. 45 Uo. 179. 46 Lásd a 27. lábjegyzetet! 47 Orvosi Tár 1842. I. kötet 25. sz. 386.
