Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Stahnisch, Frank - Stcgcr, Florian (Hrsg.): Medizin, Geschichte und Geschlecht. Körperhistorische Rekonstruktionen von Identitäten und Differenzen. [Geschichte und Philosophie der Medizin. Band 1], Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2005. 297 p., 35 ill. A tanulmánykötet Dr. Renate Wittcr-Sterzel professzorasszony 60. születésnapjának tiszteletére rendezett szimpózium előadásait foglalja egybe. A szimpózium témája: az anatómia, a test, a nemi különbségek, valamint ezek orvostörténeti perspektívái az antikvitástól napjainkig és 2003. november 29-én tartották az erlangen-nürnbergi Friedrich Alexander Egyetemen. Ezt a meglehetősen specifikus témát az ünnepelt, illetve az általa vezetett Orvostörténeti és Etikai Intézet kutatásai alapján választották. Az anatómia, éppen a nemek közti különbségek miatt tarthat számot különös érdeklődésre, de a modern müvclődéstudomány (Kulturwissentschaft) különböző területeit is gazdagíthatja sajátos szempontjaival, és nyithat további perspektívákat is. A szellemi-lelki nemi különbözőségek tana, amelyet a 19. században dolgoztak ki, máig a nemek közötti viták egyik alapját képezi. Egy Goethe-idézet szerint a testalkat, a termet, a világban való helytállás az apától, míg a derűs kedély és a vágy, az öröm az anyától származik. Eszerint az elképzelés szerint a férfi karaktert a természetből adódóan a komolyság, az elmélyült gondolkodás és az ideális célokra való törekvés jellemzi. A férfilét attribútumaiként - többek közölt - az absztrakcióra való hajlamot, a logikus gondolkodást és a technikai tehetséget tartják számon. A női nem mivoltához. - ellentétben az előbbivel - a hevességet, a türelmet és a szorgalmat, az ügyességet, a jó emlékezőképességét és a részletekre való odafigyelést sorolják. A férfi képességeihez tartozik a tudományos és művészi alkotóerő, míg a nők behatárolt zenei vagy költői talentumra tudnak csak szert tenni. A férfias adottságok szerencsés kombinációjából születik a (férfi) zseni. Ám a zsenik világában a nőknek is jutott szerep: a kiemelkedő férfiak szülőanyjainak egy saját irodalmi műfajt alkottak meg. Schopenhauert tartják a zsenik anyáit éltető ideológia képviselőjének, mert Goethe édesanyját és annak családfáját vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy ezek a jelentős személyiségek (a német szövegben mindenhol a Mann, azaz férfi szóval találkozunk, ami patriarchális alapállást jelent) a karakterüket az apjuktól, intellektusukat viszont az anyjuktól örökölték. A 19. század végétől akad egynéhány kiemelkedő és elismert női zseni is, akiket érdekes elméletek alátámasztására használtak fel. Szonja Kovalevszkaja ( 1850-1891 ) orosz malcmatikusnö korai halálával azt bizonyítja, hogy a rendkívüli szellemi alkotóerő nem fér meg egy egészséges női testben. Az első, tagadhatatlanul jelentős német költőnő Anette von Droste-1 Iülshoff (1797-1848) esete pedig azt a feltevést erősíti, hogy az alkotó nők interszexuálisak lennének, amit Ernst Kretschmer (1888-1964) marburgi pszichiáter Zseniális emberek című munkájában fejtett ki, miszerint „a kiemelkedő nők valóban jelentősek - mert jelentős férfiak voltak". Az itt közölt tanulmányoknak nem az a feladata, hogy az orvostörténetben a nemek közti különbségekről áttekintő összefoglalást nyújtsanak, hanem egy-egy központi fogalom körbejárásával prezentálják kutatási eredményeiket. Az előadások az antikvitástól napjainkig vizsgálják a nemi identitás különböző korszakokban megalkotott definícióit: a görög költészetben megjelenő nemi és testi meghatározások, a nőknek szóló koraújkori orvosi tanácsok, az. 18. századi anatómiai gyűjtemények testfelépítést bemutató ábrázolásai, Dr. Hope Brides Adams Lehmann nőkkel kapcsolatos kutatásai a 20. században, illetve az identitás-intraszexualitás-transzszcxualitás orvostörténeti és etikai-jogi aspektusai alkotják a nagyobb egységeket. Míg a könyv második része a nemek közti különbségekre világít rá, például a középkori regényekben megmutatkozó szerelmi betegségeket, az idegekkultúra-nem kapcsolatában a neuraszténiát vizsgálja; a 20. század első harmadában pedig a női emancipáció és az örökléstudomány érdekes viszonya érdekli a konferencia résztvevőit, de szót kap a hermafroditizmus és a homoszexualitás az orvosi vitairatokban, amely az 1850-1960 közötti időszakban még kényes témát jelent. Ez a kötet egy nagyszabású kísérlet első eredménye. Az orvoslás történetét és filozófiáját feldolgozni és prezentálni olyan feladat, amely lehetőséget teremt a természettudományok és bölcsészettudományok közötti kapcsolatok (újra)felfedezésére vagy akár degradálására. Bölcsész szemmel nézve a tanulmányok igyekeztek mindkét oldalról élvezetessé tenni a néhol kényes témák feldolgozását. Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik ismerik a határokat, és szeretik azokat akár csak szellemileg is átlépni, és szeretnek lubickolni a tudásban. Czár Katalin
