Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KRÓNIKA — CRONICLE

san helyezte el, s tegyük hozzá mindezt a kongresszus ókortudós, arabista, illetve mediacvista szakértőinek nagy tetszésére. Csak sajnálni lehet, hogy Chavda a kongresszus második napjának végeztével visszautazott Angliába. Kiváló orvos numizmatikai előadást tartott John Pearn professzor Brisbanc-ből a számunkra amúgy ismeretlen ausztrál orvosérmékről. Pearn mindemellett szintén avatott vitapartnerként is szerepelt több előadáshoz fűzött érdekes és fontos megfigyeléseivel és megjegyzéseivel, amelyek elsősorban másik szűkebb témája a modern medicina és ezen belül a paediatria körében mozogtak. Értékes hozzászólásaik miatt meg kell említeni még rajtuk kívül Tricot professzor, valamint a bászrai Al-Rublay, és a portugál Nabais nevét. Mindenképpen ki kell emelnünk az olasz A.A. Conti, A. Conti és G.F. Gensini (Firenze) előadásait a (Paediatric Education in Florence és The Floretine Medical School in the Nth c), amelyek egyszerre nyújtottak bepillantást a toszkán város egészségügyébe és reneszánsz művelődéstörténetének orvosi vonatkozásaiba. Utóbbi előadás még a szűkebb szakmabeli kutatók előtt is kevéssé ismert adatokat tárt a nyilvánosság elé. Az orvosi disszertációk orvostörténeti hasznosítását taglalta Dr. Magyar László (Budapest) előadása: Medical Dissertations as Biographical Sources. Magyar felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy pl. a nagyszombati majd budai, pesti orvoskar esetében az orvosi gondolkodás mellett, a disszertációk egyben olyan biográfiai adatokat is tartalmaznak, amelyekre a matrikulákból nem derül fény, azaz a szerző peregrinációjára, az általa hallgatolt kurzusokra, sőt a hallgató társadalmi hátterére vonatkozóan is. Egészen meglepő módon ugyanide konkludált Prof. T. Gelfand (Ottawa) előadása is: 25.000 Paris Medical Students. The Medical Thesis in the 19th Century, aki ugyanezeket a szempontokat hangsúlyozta előadásában, majd kitéri a zsidó és a női hallgatók helyzetére a 19. századi párizsi orvosi fakultáson. Ulóbbi témakört - azaz a női hallgatók helyzetét és lehetőségeit - vizsgálta a kiváló belga orvostörténeti muzeológus Diana Gáspáron (Brüsszel) előadása is, amely a brüsszeli egyetem 19. század végi állapotát telte vizsgálat tárgyává. Prof. Szállási Árpád sen. (Esztergom-Debrecen): Psychopathology in Hungarian Literature címmel adott elő, amelyben a nemzeti kánon nagy költőinek sorát vette végig Csokonaitól, Vörösmartyn, Petőfin, Adyn és Juhász. Gyulán át József Attiláig az elmekórtani szempontból. Szállási avatolt előadásában rámutatott arra a tényre, hogy a mentális betegségek még senkit sem tettek nagy művésszé, s nincs kizárólagos korreláció a két jelenség között, azonban a művészileg tehetséges emberekben bizonyos mentális diszpozíciók kreativitást vállhatnak ki. Különösen kedves volt szívünknek Alain Touwaide (Washington) előadása (Samhucus' Project for a Critical Edition of Dioscorides' De Materia Medica), amelyben a Smithsonian Intézet kiváló munkatársa, Jean-Antoine Sarasin görög-latin bilingvis Dioscorides kiadásának könyvészettörténcti hátterét vizsgálva mutatott rá arra - az egyébként ismert - tényre, hogy a Sarasin-fcle textus Zsámboky által, a genfi kiadó Henri Eslienne-nek készített munkájára épült. Touwaide azonban továbbvizsgálva a Sarasin-féle szöveget, újonnan feltárt levéltári források, valamint művelődéstörténeti, s orvosteória-történeli megfontolások alapján Zsámboky hatását, illetve az általa készített fordításrészeket sokkal hosszabbaknak és jelentősebbeknek ítéli a korábbiaknál. Számos előadás foglalkozott Semmelweis felfedezésével, jelentőségével, hatásával és általában a felfedezés utóéletével. Ezek közül hadd emeljem ki a korábban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Fulbright ösztöndíjas kutatója Constance Putnam (USA) előadását, amely kiváló áttekintést adott a felfedezés magyarországi és külföldi fogadtatásáról új bécsi és budapesti levéltári adatok alapján, különösen Markusovkszky szerepéi vizsgálva. További igen fontos adalékokat adott Semmelweis német kapcsolatainak, illetve felfedezésének a német nyelvterület orvosai körében való pozitív recepciójáról Dr. E.E. Hauzman (Semmelweis and his German Contemporaries). Mindenképpen szót kell ejtenünk néhány ifjabb kutató kimagasló teljesítményéről is: a montréal-i Isabelle Perrault előadása a város pszichiátriai klinikájának nemcsak szervezeti, működési, hanem egyúttal terápiás változásait is áttekintette a múlt század húszas éveitől a hatvanas évek kezdetéig. A lengyel orvos Andrzej Grzybowski (Poznan): The History of Research on the Effect of Tobacco Consumption on the Visual Organ címmel mesterien mutatta be dohány terápiás felhasználásának kezdeti próbálkozásai (16-18. század) hogyan vezetnek el a 19-20. század fordulójának felismeréséig a kombinált dohányzás-alkoholizmus által okozott optikai neuropathia felismeréséig, majd a huszadik század második felére a rendellenesség pathogenezisénck pontos leírásáig. A román származású T. Daniella Sechel (Kolozsvár-Budapest) összefoglalót adott az 1740-1830 közötti erdélyi egészségügyi reformok hátteréről, a preventív medicinához, vezető útról. A brazíliai Martins Boto Leite (Brasil) pedig nagyszerű művelődéstörténeti előadásban vizsgálta a 16-17- századi pisai egyetem a portugál hallgatóit. Az ilyen létszámú világkongresszus - amúgy érthetően - szűkre szabott előadói időkeretei persze csak az. eredmények, gondolatok, elképzelések felvillantására elegendőek. Elsősorban nem is az új tudományos áttörések bemutatása a világkongresszusok feladata, hanem hogy lehetőséget engedjenek, teret adjanak a szakma különböző ágait művelő s egymástól nemcsak messze élő, de az. eltérő kutatási területek miatt szűkebb konferenciákon.