Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

ADATTÁR — DOCUMENTS - PESTESSY József: Magyar adalék vállficam kezeléséhez

MAGYAR ADALÉK VÁLLFICAM KEZELÉSÉHEZ PESTESSYJÓZSEF A sebészek, baleseti sebészek munkájában gyakori a vállficarn ellátása, s néha könnyű, néha nehezebb a helyretétel, illetve a gyógyítás. A felismerés évezredes - annak ellenére, hogy 1 896-ig még nem volt a ficamot bizonyító, pontosan meghatározó sugaras képalkotás. A helyretétel módja ugyancsak ily ősrégi. Hogy a harcos, lovas-magyar nép miképpen gyógyította a lóról-esések vállficamait és kulcscsonttöréseit, arról nincsenek írásos adataink, de hogy ezt a gyakori sérülést kiválóan kezelték, az biztos, - mert még a sérülés gyógyulása után nyilazniuk is kellett vágtatás közben. A helyretétel módozatai változatosak. 1. A legrégebbi, - mint oly sok más, Hippokratész (Kr. e. 5.sz.) nevéhez fűződik. E röpke dolgozatban nem részletezhetjük az ö leírásait. 2. Időrendben e munka tárgya következik a Kr. u.-i 1600-as évek közepéről. Lásd: lentebb. 3. Az angol Sir Astley Páston Cooper (1768 - 1841) volt az, aki lényegében a hippokratrészi leírását adta a ficam helyretételének. (Az angol gyarmati világbirodalomban ugyanis sohasem nyugodott le a nap, így sajátjaként hirdethette az ősi eljárást.) 4. A német-svájci Emil Theodor Kocher (1841 - 1917) Bernben már furmányosabban, "biomechanikai" (életszerkezeti) mozdulatokkal tette helyre a kóros kimozdulást. (Ez azonban csak az alsó ficamok helyretételére volt alkalmas.) 5. A francia-svájci, bázeli Hans Iselin (1878-1954) további módosításokat alkalmazott a 20. század elején. Nagy összefoglaló munkájában közölte is. 6. Az osztrák Lorenz Böhler (1878 - 1973) a hagyományos töréskezelés pápája már 1941-től kezdődően a klagenfurti Benno N. Arit egyszerű, szinte minden helyen és helyzetben alkalmas helyretételi eljárását alkalmazta. S ezt követve használjuk leggyakrabban érzéstelenítés nélkül ezt manapság is. 7. A 20. század közepe táján a grúz Dzsanelidze módszerét is ajánlgatták hazánkban. Tulajdonképpen ez is úgynevezett elernyesztéses-lógatásos módszer volt. Búvárkodásunk alapja Bothár Dániel dolgozata: Magyar orvosi kézirat 1683-ból. A szerző a soproni evangélikus liceum könyvtárában bukkant erre a kéziratos, alig hiányos, de bekötött munkára. A munkából csupán a régi magyar gyógynövényeket emelte ki, s dolgozta fel. Megállapította azonban, hogy a szerző Pettyeni (Petényi) Gyöngyösi (Borbély) Márton (1656 január 30. - 1701 augusztus), az erdélyi Gyöngyös (?) szülötte, aki bejárta Szatmári, Zilahot, Kolozsvárt, - ahol orvosságos szereivel kísérletezett, Gyulafehérvárt, Fogarast, de Brassóban írta 1683-ban ezt a munkáját. Elhagyta Erdélyt 1687-ben, s iratos