Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A Wolff-Parkinson-White szindróma áttekintő története

blokkoló esmolollal is. A prae-excitatioval és nagy kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció életveszélyes, sürgősségi állapot. Ilyenkor, ha a beteg haemodynamikai állapota stabil (és nincs szükség azonnal elektromos cardioversióra), Na'-csatorna-gátló antiarrhythmicum (prokainamid, ajmalin, flekainid, propafenon) iv. befecskendezésére van szükség, az AVnodalis ingerületvezetést gátló gyógyszerek (iv. verapamil-diltiazem, ß-blokkolo) ugyanis kamrafibrillációt és szív-, kcringésleállást okozhatnak. A pitvarfibrillációs attakoktól sújtott betegek roham-megelőzésének lehatásosabb eszköze az orális amiodaron, ám ezen antiarrhythmiás gyógyszer huzamos adagolását (fiatal WPW-szindrómás betegeknél nemritkán erre kényszerültünk) az extracardialis mellékhatások gyakorisága és/vagy súlyossága (tüdőfibrosis, hypo-/hyperthyreosis, máj- és neurotoxicitás) miatt sohasem tekintettük optimális farmakoterápiának. Az első transzkatéteres elektroterápiás beavatkozást, az AV-junctio nagy energiájú, egyenáramú (direct current = DC) roncsolását, amely lehetővé tette a nagy kamrafrekvenciával szövődő, gyógyszer-refrakter, permanens [egy-két hónap után nemritkán szívtágulatot és systoles pumpaelégtelenséget („tachycardiomyopathiát")] pitvarremegés „kamravédő" kezelését, Scheinman és misai végezték 1981 áprilisában. A katéteres abláció bevezetése és gyors ütemű fejlődése - hatékony, biztonságos és mellékhatásmentes antiarrhythmiás gyógyszer híján - új korszakot nyitott a szívritmuszavarok gyógykezelésében. A humán His-technikát bevezető Benjamin J. Scherlag és munkatársa Warren M. Jackman (1952*) mind a mai napig a transzkatéteres ablatív technikák szakértői. Már 1982-ben olyan speciális elektródkatétert terveztek, amellyel következetesen sikerült elvezetniük egy Ebstein-anomáliában szenvedő WPW-szindrómás beteg Kent-kötegének potenciálját; a járulékosköteg-potenciál regisztrálási helyén leadott DC-shockkal átmenetileg sikerült felfüggeszteniük az AV-mellékpálya ingerületvezetését. Bebizonyosodott hogy a katéterabláció nemcsak az AV-junctio/His-köteg, hanem minden elérhető anatómiai struktúra endomyocardialis roncsolására felhasználható. Weber és Schmilz 1983-ban Göttingenben elvégezte az első, hosszú távon is sikeres DC járulékospálya-ablációt B-típusú WPWszindrómás betegen. Az egyenáramú ablációnál kevésbé veszélyes (barotraumát nem okozó), körülírtabb és egyöntetűbb szívizomkárosodást és hegesedést okozó nagy frekvenciájú (rádióhullámú, rádiófrekvenciás = 150 kHz - 1 MHz) váltóáram bevezetésével a gyógyeljárás újabb előrelépésének lehettünk tanúi. Borgrejfe és misai 1986-ban elvégezték az első, tartósan sikeres Kent-köteg-ablációt. A nyolcvanas évek második felétől kezdődően a katéterterápiás eljárások világszerte elterjedtek. Az első rádióhullámú Kent-köteg-, AV-nodalis lassúpálya- és bal Tawaraszár-ablációl végző magyar szívgyógyász Fazekas Tamás (1950*) volt, aki a beavatkozásokat Warren Jackman és Benjamin Scherlag irányításával Oklahoma City-ben (Oklahoma, USA) végezte 1992-ben. Az első sikeres hazai katéteres Kent-köteg-ablációt Borbála József (* 1945) hajtotta végre 1994. július 28-án az Országos Kardiológiai Intézetben. Kanadai kiképzése és hazatérése után Csanádi Zoltán (* 1960) a Szegedi Tudományegyetem II. belgyógyászati klinikájának e célra kiépített laboratóriumában rutinszerűvé tett minden invazív szívelektrofiziológiai vizsgálatot, beleértve az AV-járulékos pályák katéterablációját is. Az 21. században a csecsemők, gyermekek és fiatal felnőttek supraventricularis tachyarrhythmiáinak katéterablációs kezelésében fokozatosan kerül előtérbe a transzkatéteres cryoabláció. Ennek hatékonysága, egyelőre, nem éri el a rádióhullámú váltóárammal végzett beavatkozás(ok)ét, ellenben biztonságosabb: a végleges előtt a katétervég hűtésével (60-80 s)