Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)

Talán kevésbé ismert az a tény, hogy a biatorbágyi szerencsétlenséget méreteiben jóval felülmúlta az 1916. december l-jén történt herceghalmi vonatszerencsétlenség. Az éjszakai órákban a Bécsbe tartó gyorsvonat belerohant a sínpárját keresztező grazi személyvonatba. Az ütközés következtében 67 utas még a helyszínen életét veszítette, további 163 személy súlyosan megsérült. A fővárosi mentők a MÁV által biztosított mentővonattal érkeztek a helyszínre/

0 5. Vasúti mentés az első világháborúban A vasúti mentés újabb fejezetét az Auguszta mentővonat üzembe állításával már a BÖME írta be a medicina történetébe. A mentővonat 90 évvel ezelőtt, 1915. február 14-én kezdte meg működését az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében, mentő és betegszállító frontszolgálatát 1918. október 31-ig, a Monarchia végső összeomlásig teljesítette. A vonatot Krobalin Sándor vezérezredes, a birodalom hadügyminisztere bocsátotta a BÖME rendelkezésére. A jármű nevét Auguszta főhercegasszonyról, Habsburg József főhercegnek, a mentőegyesület fővédnökének feleségéről, Ferenc József leányunokájáról kapta. A főhercegaszszony a BÖME megalakulásától kezdve folyamatos mecenatúrájával, adományaival, a mentő-ügy népszerűsítésével kiemelkedően sokat tett az egyesületi formában működő, így minimális állami támogatást élvező mentőegyesületért.

31 Az első világháború kitörésétől kezdve a fővárosi pályaudvarokra kivonuló mentőkkel együtt fogadta a Budapestre érkező katonasérülteket. Humánus magatartása jó például szolgált, mely a mentésügy iránt eddig közömbös, ám tehetős támogatók érdeklődését is felkeltette. A 4l-es számú Auguszta mentő- és betegszállító vonat eleinte a fővárosba szállította a harcterekhez közeli báziskórházakból a sérülteket, később már a frontvonalak között közlekedett. Nemcsak Magyarországra és Ausztriába, hanem a Német Birodalom távoli városaiba is szállított sérülteket. Arra is volt példa, hogy a vonathoz 10-15 pótkocsit hozzákapcsoltak, így egyszerre 800 sérültet is szállított. A mentövonat különlegessége abban rejlett - eltérően a betegszállításra kialakított kórházvonatoktól -, hogy a betegszállításon túl egyszerre tudott elsősegélynyújtást és műszaki mentést is végezni. Parancsnokai a mentöegyesülct főorvosai közül kerültek ki, így a vonatot eleinte Kovách Aladár, a BÖME igazgatója, majd Virosztek Győző, Körmöczi Emil, Szaftr Sándor, Barta Jenő és Karikás József főorvosok irányították.'

12 A 264 méter hosszú vonaton kürtjel adta a személyzet tudtára, ha az őrszemek sérültet vagy káreseményt észleltek. A 2-es, 12-es és 22M Az áldozatok jelentős hányada a Ferenc József temetéséről hazatérő gyászolók közül kerüli ki. Sebők Zsigmond, a BÖME igazgató-helyettese és a MÁV tanácsadója közlekedésbiztonsági és munkavédelmi rendszabályjavaslata olvasható a „Vasúti tömeges szerencsétlenségek Budapesten és környékén 1890 óta" c. publikációban. Lásd. Mentők Lapja, XXIII. évf (1931) 12. sz. p. 256-258. 31 A napi 24 órában üzemelő fővárosi mentést az. adakozó és adományozó magánszemélyeken kívül a Belügyminisztérium és a főváros is egy-egy kisebb, évi 20.000 és 12.000 koronás utalványozással támogatta. 32 A főorvosok közül ketten is, Virosztek Győző (1922) és Körmöczi Emil (1926) a BÖME igazgató főorvosai lettek. Körmöczi igen széles vasútegészségügyi ismeretekkel rendelkezett, miután 1907-ben öt nevezte ki a Magyar Vörös-Kereszt Egylet a Duna Balparti teherpályaudvaron létesítendő 300 beteget befogadó kórház belgyógyász főorvosának.