Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)

szülésvezetéssel kapcsolatos tanácsadás szerepel elsősegély-oktatásának középpontjában. A Csatáry által javasolt levegőbefúvásos technika a maga korában még ritkaságnak számító a levegőbefúvást csak az 1950-es évek második felétől kezdték el alkalmazni levegőbefúvásos, mellkasi kompressziókkal kombinált módszert írja elő: „Egy egyén a lehetőségéhez képest sok levegői szí magába, azután rögtön a tetszhalottnak előzőleg tisztára mosott szájához hajlik és a beszítt levegőt több huzamban abba fújja, ezalatt azonban a betegnek orrát be kell fogni. A légnek a betegbe fújása előtt annak melle elölről hátrafelé összenyomandó, azután pedig a légzés közben megint szabadon eresztendő."

u Külön figyelmet fordított az állomásokon és a kalauz-kocsikban elhelyezett mentőfelszerelések készenlétben tartására: „A mentőeszközök mindenkor szabályszerű állapotban tartandók fenn. Gond fordítandó arra, hogy a mentőszekrényekben és mentőtáskákban a kellékek mindenkor fó állapotban és teljes számmal legyenek meg; mely czé/ból minden egyes szekrény és táska évenkint legalább kétszer pályaorvosilag lesz megvizsgálva. A mentőszekrények vagy táskák tartalmának mindenkori igénybevétele után az elhasznált tárgyak azonnalpótlandók... "

14 Az üzemi elsősegély-oktatáson és mentésszervezésen túl speciális mentéstechnikai felszereléseket rendszeresített. Az elsőrangú állomásokon, az ún. mozdonyállomásokon nagy és kis mentőszekrényeket, nagy mentőtáskákat, fedett és nyitott hordágyakat helyeztetett el, a kis mentőtáskákat a személyvonatok kalauz-kocsijaiban rendszeresítette.

13 A nagy mentőszekrényekben sebészeti műszertálcát, leszakadt végtagok csonkítására használt eszközöket, kötszereket és rögzítöeszközöket helyeztek el. A kis mentőszekrény tartalma - mely méretéből kifolyólag már hordozható volt - megegyezett nagyobb testvérével, csupán felszerelésének mennyiségében volt némi eltérés. A nagy és kis mentötáska sebészeti eszközöket nem, kizárólag kötöző- és rögzítöeszközöket tartalmazott. Az üzletvezetőségek 100 korona erejéig maguk pótolhatták táskáik és mentöszekrényeik felszereléseit az állomásaikhoz legközelebb eső gyógyszertárakból. A romlandó felszerelések (sterilizált kötszerek, gyógyszerek) ellenőrzése és folyamatos cseréje nagy hangsúlyt kapott.

16 A Csatáry által üzembe helyezett vasúti mentőkocsi megjelenése előtt is volt rá eset, hogy balesetkor azonnali segítségnyújtásra szorultak sérültek, így 1877. február 10-én Péchy Tamás közmunka és közlekedésügyi miniszter 953. számú utasításával a Magyar Királyságban egységes vasúti jelzési utasítás született. Az utasítás I. fejezetének Átmeneti vonaljelzés villanyos harangjelző készülékekkel c. rendelkezéseinek 6. pontja értelmében a bajba jutott szerelvény mozdonyáról a következő hangjelzést kellett leadni a legközelebbi állomás felé: „Mozdony jöjjön munkásokkar: öt, majd egy harangütés egyenlő időközön13 4. szám utasítás a magyar vasutakon való mentő szolgálat tárgyában. Budapest, Légrády testvérek, é. n. p. 2829. u 4. szám utasítás a magyar vasutakon való mentő szolgálat tárgyában. Budapest, Légrády testvérek, é. n. p. 5. 15 Az egészségügyi felszerelések ellenőrzésével a pályaorvosokat és állomásfőnököket bízta meg (évente min. egyszer), az egészségügyi rendszer feletti főfelügyeletet az Egészségügyi Osztály főnöke gyakorolta. u

" Figyelmeztetésekre adott okot, hogy a pályaorvosok a mentőszekrények és táskák felszereléseit a betegsegélyező pénztári tagok gyógykezelésekor is igénybe vettek. Sőt, előfordult, hogy az állomásszemélyzet a kétségkívül impozáns méretű, nagy mentőszekrényt könyvtartó állványnak használta vagy az ellenőrzés során eldugott, nehezen megközelíthető helyről került elő. Utóbbi esetek ellenére a személyzet valamennyi kisebb-nagyobb vasúti állomáson fegyelmezetten és lelkiismeretesen felügyelte a helyi mentőfelszerelését.