Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DOBOS Irma: Az APENTA keserűvíz kutatástörténete

pierővel végzik (Dalmady szerk. 1929). Az itt vázoltakat az Apenta telep is kielégítette annak ellenére, hogy az 1920-as évektől a fejlesztés jelentősen lelassult. A termelés és az értékesítés ezekben az években már csökkenő tendenciát mutatott, amely a következő évtizedben tovább folytatódott. A palackozás általában márciustól decemberig tartott, a téli hónapokban pedig csak a fenntartás miatt foglalkoztattak néhány dolgozót. Ezt mutatja be az alábbi néhány adat is: 1931 1932 1933 1934 nov. dec. febr. júl. dec. febr. júl. dec. febr. júl. dec. 23 9 6 12 7 • 4 11 6 4 12 7 fő Az Országos Társadalombiztosító Intézet „Munkaadók alkalmazottainak nyilvántartási íve" szerint a termelés emelkedhetett 1940-1942 között, mivel a fizikai dolgozók létszáma is elérte a 30 főt, de 1945-ben a háború befejezése után már csak két alkalmazott, Lamerton Károly igazgató és Takács Lciszlóné főtisztviselő szerepel a nyilvántartásban. A csökkenő értékesítés következtében a részvénytársaság nyeresége is kedvezőtlenül alakult. Az 1929-1933 közötti gazdasági válság nem kímélte a keserűvíz-termelést és értékesítést sem. Jól bizonyítja ezt az Apenta Rt. eredményessége is. Míg 1929-ben viszonylag elég sok (2828,77), addig 1931-ben már csak 701,48, ettől kezdve pedig évente alig 200-300 pengő a tiszta nyereség. Ilyen körülmények között csak újabb felvevő piac biztosíthatott volna némi javulást. Korábban már a környező országokba (Ausztria, Lengyelország, Csehszlovákia) is megindult a szállítás, de a legegyszerűbbnek a belföldi piacra való betörés látszott. A forgalmazási engedély megszerzése (BM 221.661/1933. sz.) után (3. kép) a legkülönbözőbb módszert választották az értékesítés növelésére. Ezek közé tartozott többek között a kiskereskedők alkalmazottai részére verseny meghirdetése, a keserűvíz gyógyászati értékének feldolgozása és kiadványban közrebocsátása. Megírására a vállalat vezetősége Dalmady Zoltánt (1880-1935) a balneológiában jártas orvost kérte fel. Munkájában kiemeli Fodor József ( 1843-1901) és Liebermann Leó (1852-1926), a budapesti egyetem egészségtan professzorainak érdemeit. Személyük azért is érdemel említést, mivel hosszú időn keresztül a palackozót orvosi és higiéniai szempontból ők szervezték meg és irányították. Leírja, hogy a keserűvíz szerencsés összetételét jól kiegészíti a mintaszerű technikai berendezés, amelyet a kémiai és a bakteriológiai vizsgálat eredménye is igazol. A nagy fajsúlyú keserüvízben a szulfát 99,27 eért. %, a magnézium 54,85, a nátrium 40,99 eért. %-ban vesz részt, így tehát ez egy igen tömény magnézium- és nátrium-szulfátoldat, amelyben jelentékeny a klorid- és a hidrogén-karbonát-tartalom. E legmegbízhatóbb házigyógyszerek egyikének legismertebb és legfeltűnőbb hatása a hashajtás. Alkalmas minden funkcionális eredésü székrekedés megszüntetésére és gyógyítására. Kedvező tulajdonsága, hogy a szervezet egyéb működését nem zavarja, ezért súlyos beteg műtét előtt és után, gyermek és felnőtt egyaránt használhatja. Mérgezéskor nagy adagban eredményes lehet. A szulfát az epetermelést és az epekiürülést elősegítheti, a máj duzzanata pedig csökkenhet (Dalmady 1934).