Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István
mányokkal indult Apáthy Nápolyba, ahol a zoológiai állomáson dolgozott, kutatott majd három évig. Apáthy a nápolyi tartózkodás élményeiről, tapasztalatairól is tudósította az olvasókat. E tudósítások közül három a Fővárosi Lapok tárcarovatában jelent meg Tárca Nápolyból, A tél Nápolyban és Nápolyi tárca címmel. A Tárca Nápolyból 2 ^ című írás egy karácsony esti sétát ír le Nápoly utcáin. Az esti utcai kavalkádot mindennapi forgatagként leíró szerző „a tolongásról hires Nápolyban" vezeti utcáról utcára olvasóját, s hívja a városi forgatagba mondván: „Feszelegjünk át rajta mi is". S csak már egy jó utat bejárva derül ki, hogy ünnepi is egyben a forgatag, hiszen karácsony estéje van. A leírás érzékletes és színes, magávalragadó és szuggessztív. Az író tolla nyomán nemcsak az utca zaja, de a hangulat is tapinthatóvá, érzékelhetővé válik. A tárca egyenes vonalon halad, a séta utcáról utcára, boltról boltra követhető. Azonban a séta folyamán előkerülő emlékek, reflexiók és benyomások az otthon, a haza felé mutatnak. Ez az irányultság különösen a karácsony megünneplésének összehasonlításában erősödik fel. „Karácsony! Nálunk ez est a családé; lehet a magányé is, de a nyilvánosságé nem. Hat óra elmúlt. Otthon az utcák lassan-lassan kiürültek. A hó talán puha szőnyeget terített rájuk, hogy ne hallassék zaj odakünn. Csöndben gördül tova néhány kocsi még; mint árnyék suhan cl a házak mellett, elvétve egy-egy siető alak. Haza siet ma este mindenki, a kinek csak adott az isten valamelyes odút. Itt ellenben az utcára törekszik a lakosság apraja, nagyja, gazdag és szegény egyaránt." - írja Apáthy. Ebben az összehasonlításban csúcsosodik ki a két kultúra egymás mellé állítása. A kagylók életéről aprólékos pedantériával adatokat gyűjtő, a magyar polgári értelmiségi családban felnőtt ifjú megbocsátó távolságtartással vesz részt az utca forgatagában. Talán tetszik is időnként neki a délszaki nép sokszor lezser nemtörődömsége, az érzelmeknek gátakat szabó konvenciók hiánya. De mind gondolatain, mind pedig magatartásán érződik, hogy a kívülálló, az ismeretlent megtapasztalni vágyó szemlélő magatartásával vesz részt az eseményekben. Mint írja, megfáradva a sétában, „hét óra után megy a népség - nem haza, hanem a kávéházba, a csapszékbe". Majd mintegy meginvitálva az olvasót így folytatja: „Nem lévén otthonunk ez idegen városban, jerünk mi is valahová ebédelni!". De az ünnepi vacsorázó tömeg újra az otthon felé terelik Apáthy gondolatait, ahol az emberek „ott állnak a karácsonyfa előtt, a minek Nápolyban hire sincs, és gyönyörködnek kicsinyek, nagyok örömében, hisz örömet okozni olyan jól esik". Nápolyi tárcáját Apáthy a tenger szemlélésével üti fel. A tenger messzeségeiből emeli a szerző tekintetét a szűk városi utcákra. Együtt küzdi át magát az olvasóval Nápoly sikátoros, a tömegtől szinte járhatatlan utcáin, a legapróbb részleteket sem kerülve el, hívja fel az olvasója figyelmét a város furcsaságaira. Az út végén azonban újra a tág tereket idézi fel az író. Gondolatai, mérföldeket átszelve röpítik őt a hazai táj felé. Ez a szerkesztésmód, a távlatok szűkítése és tágítása gyakran fellelhető Apáthy írásaiban, melyeknek így egy különleges dinamikát biztosít. A tél Nápolyban 22 című tárca a kritika jegyében íródott. Apáthy hosszú időt töltött Nápolyban, időnként minden bizonnyal gyötörte a honvágy is. A tárca megírásának idején túl volt már az első benyomásokon, a meglepetéseken, a különleges, az idegen varázsán. A mindennapi, a konvencionális, a hibák tolulnak az idegenbe szakadt tárcaíró szeme elé, olyasmik, amik a rövid időre Nápolyba látogató turista tekintetét biztosan elkerülik. S ha fel 21 Apáthy I.: Tárca Nápolyból. In: Fővárosi Lapok, 24. 1887/1. 1-4. 22 Apáthy I.: A tél Nápolyban. In: Fővárosi Lapok, 24. 1887/34. 237-239.
