Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István

A SZÉPÍRÓ APÁTHY ISTVÁN SZABÓ KATALIN „Az orvos költő is akar lenni, a költő orvos is; küzdenek egymással hol egyik, hol másik válik győzelmessé. " Orvos író szerepben „íróasztalnál ülök, nézem az előttem fekvő tiszta lapot és nem gondolok semmire. Attól az üres fehérségtől szemem elkáprázik s eszembejuttatja, hogy talán jó volna rá néhány fekete betűt rajzolni"

2 - kezdte Apáthy István az Ellenőr hasábjain megjelent tárcáját. A Múzsa sem mindig kegyes, és az irodalmi kritika is kemény olykor. Gyulai Pál a Budapesti Szemle hasábjain jelentetett meg egy kritikát, melyben Apáthy István Az út a révpart felé ci'mü kötetét bírálja, a kötet alcíme Klinikai képek; a rajzgyűjtemény 1885-ben jelent meg az Athenaeum gondozásában. Mint Gyulai írja, a szerző „nem elégedett meg a kórház és a bonczterem tudományos tanulságaival, följegyezte azon benyomásokat is, a melyeket a klinikai élet kedélyére és képzeletére gyakorolt'"\ s ezekből a benyomásokból születtek a rajzok. Gyulai Apáthy erényei között említi könnyed és élénk elbeszélői stílusát, különös érzékét a jellemzéshez, „nem terjengő, áradozó s ha itt-ott némi modorosságba esik is, sehol sem léha s komolyan át van hatva tárgyától". Gyulai inkább a témaválasztást kéri számon a szerzőn, mivel szerinte a költészet tárgya az emberi lélek küzdelme kell hogy legyen és az abból adódó összefüggések, „a test, a betegség és halál csak annyiban, a mennyiben e küzdelmekkel kapcsolatosak". Az észlelő orvos és az észlelő költő viaskodik Gyulai szerint az általa elemzett rajzokban; Apáthy a betegek lelki tusája, életük bemutatása helyett inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy az emberi kínok képei milyen benyomást tesznek környezetükre, vagy éppen a költőre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy míg az írást tekintve jótollú költővel állunk szemben, addig témáiban nem mindig találja meg a kellő egyensúlyt az ábrázolni kívánt probléma és az azt kiváltó, illetve kísérő lelki folyamatok között. Elkerülhetetlen volt Gyulai Pál kritikáját ilyen részletességgel ismertetni, hiszen Apáthy hasonló hibákkal és hasonló erényekkel alkotja a különböző lapok tárcarovatában megjele1 Gyulai P.: Bírálatok 1861-1903. MTA, Bp., 1911. (Bírálat ifj. Apáthy István Az út a révpart felé című kötetéről). 301. 2 Apáthy I.: Alvás idején. In; Ellenőr, 14. 1882/20. melléklet. 3 Gyulai P.: Bírálat itj. Apáthy István Az út a révpart felé című kötetéről. In: Bírálatok, 1861-1903. MTA Bp., 1911. 295.