Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
azonban a 15 000 fö fölötti körök sem bizonyultak ritkának. Ennek egyik oka az volt, hogy a szegényebb körökben a kevés fizetésen túl más jövedelemre nem számíthatott a letelepedő orvos. így a sok betöltetlen körorvosi állás miatt néhány megyében több körzetet olvasztottak egybe. Más megyékben az orvos nélkül maradt betegeket a járási orvos látta el. Nem egy esetben megtörtént, hogy a kör egyáltalán nem akart orvost alkalmazni. Ekkor a szolgabíró előterjesztésére az alispán nevezte ki az új körorvost. A javadalmazás helyi megállapítása kiszolgáltatott helyzetbe hozta az orvost a helyi közigazgatás tisztségviselőivel szemben. A fizetéseket a körök gyakran visszatartották és csak végrehajtás útján jutott hozzá az összeghez az orvos. Chyzer Kornél - sokakhoz hasonlóan - a megoldást a körorvosok állami javadalmazásában látta. A körök az orvosok utaztatásáról sem gondoskodtak kielégítően, így úti átalány hiányában az orvos csak a legsürgősebb esetekben utazott a kör távoli pontjaira. Ezért nehezebb útviszonyok esetén csak a kör központjában lakók tudták az orvosi szolgáltatás igénybe venni. Az országban például Krassó-Szörény, Árva, Bereg, MarosTorda, Hunyad, Szepes és Sáros vármegyékben a körorvosi állásokra egyetlen jelentkező sem akadt. Abaúj-Tordának a Belügyminisztérium megengedte, hogy a járási orvosok 100 Ft fizetéstöbblet mellett egy kör körorvosi feladatait is ellássák. Ugyanezt a megoldást a minisztérium Zemplén vármegyének nem engedélyezte. Chyzer Kornél főorvos úgy gondolta, hogy a közegészségügyi törvény a fennálló rendszert törvényesítette és semmiféle pozitív változást nem hozott. A törvénytervezetről Balajthy minisztériumi tanácsosnak, az ügy referensének ezt mondta: "Lökje kandallóba az. egészet, mert nagyobb fele azon az alapon, a mint van, az életben kivihetetlen." Chyzer véleményével Fodor József'is egyetértett, és a törvényt a következő szavakkal bírálta: "Egészségügyi törvényünk van ugyan,a mely a legelőrehaladottabb államok törvényhozása szellemében készült, s hivatva van az ország egészségügyét a legjobb útra terelni, de hiányzik melléje, a mi életet adhat bele: a végrehajtás, a közigazgatás.. .A törvényhatóságok jobbára magukra vannak hagyatva egészségügyi cselekvesőkben és mulasztásukban. Az orvos ott az egyedüli szószólója és pártfogója az egészségügynek." 1881-ben az 1150 körorvosi állásból 755 volt betöltve 34 . A Belügyminisztérium 1879ben körkérdést intézett a közegészségügyi bizottsághoz a községi és a körorvosok fizetése ügyében. Baranya vármegye a kérdéseket 1880. január 24-én tárgyalta meg. Úgy gondolták, hogy az orvosok fizetésének behajtását és kifizetését a Királyi Adóhivatal intézze. A körorvosok számára 600 Ft lenne a kívánatos, mint minimális fizetés. Ez az összeg is csak kiegészítő jövedelem, mert ebből egy orvos nem tud tisztességesen megélni. Az üres körök minél gyorsabb betöltésére nem sok reményt láttak. Véleményüket a következő szavakkal fejezték ki: "A köror\>osok népszerűtlen és a lakosságnak mindeddig fölöslegesnek látszó intézményeit nálunk meghonosítani csakis lassan és fokozatosan lehet és kell...A jelen nehéz és ínséges idők új községi hivatalok szervezésére és fizetésemelésekre alkalmasoknak nem látszanak. " Az átlagfizetés gazdagabb körökben 400 Ft körül mozgott. Figyelemre méltó, hogy bár Baranyában a legtöbb körorvosi fizetés a dokumentumok tanulsága szerint 400 Ft körül volt, a legtöbb kör lakosságának létszáma a törvényben lefektetettnek mégis majdnem Chyzer K.: Orvosügy a községekben. A körorvosi intézmény hiányai. Sátoraljaújhely, 1885. 3-16. Emlékirat az 1876-ki XrV-ik t.cz. értelmében rendszeresített járásorvosi és körorvosi intézmény tárgyában. Baranya megye Közegészségügyi Bizottsága részéről Pécsett 1880 évi január hó 24-én tartott ülés jegyzökönyvei kivonata. Baranya vármegye tiszti főorvosának iratai. IV. 413. 3. doboz.
