Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

gyarnyelvüség győzelméhez azáltal is, hogy a jegyzőkönyvek magyarul íródtak, és a régió orvosi, egészségügyi, leírását is melékelték. Képet kaphatunk még a kórházak, árvaházak, börtönök helyzetéről, és megfogalmazást nyernek a hiányosságok is. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat (1841) a természettudományok jeles képviselőit gyűjtötte össze, ebben a körben az orvosoknak jelentős szerep jutott. Célja elsősorban a természettudományos kutatás előmozdítása volt, a gyakorlati munka segítése, de a medicina elért eredményeinek népszerűsítése is szerepelt tevékenységi körében. Fontos volt ez a társulat abban az időben, amikor a gyógyítás tudománya kezdett specializálódni, és kialakultak a ma is érvényes nagyobb szakterületek. Ezt a célt szolgálták a pályázatok is. Az 1848-49-es szabadságharc utáni évek szellemi bénulással jellemezhetők. A társasági életet a pesti rendőrfőnök a hatósági engedélyek visszatartásával akadályozta, söt a társas érintkezést is lehetetlenné tette. Az Orvosi Tár 1848-ban megszűnt, a magyar nyelvű sajtó élet-halál harcát vívta. Átmeneti megoldásként megindult a németnyelvű Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn c. hetilap, amely nehéz történelmi háttérrel, szerény eszközökkel vállalta a hazai tájékoztatást és képviselte az orvostársadalom érdekeit. A neoabszolutizmus éveiben (1857-1867) a Magyar Királyi Orvosegyesület nyújtotta azt a szervezeti és tudományos keretet, amelyen belül működni lehetett. 1857-ben megjelent az Orvosi Hetilap, e korszak legfontosabb orvosi folyóirata, amely publikációs lehetőséget és érdekvédelmet is nyújtott. Vállalta a szakmai tájékoztatást, hangsúlyozta a külföldhöz viszonyított lemaradást, amit tudományos cikkekkel, pályáztatással igyekezett felszámolni. Az orvosi terminusok egységesítésével a magyarnyelvüség elterjedését is szorgalmazta, hirdetések révén új munkatársakat is toborzott. E lap mellékleteiben a szemészet-, nő- és gyermekgyógyászat, közegészségügy és törvényszéki orvostan legújabb eredményei jelentek meg, pl. Semmelweis Ignácnak a gyermekágyi láz kóroktanának ismertetése magyar nyelven. Ezek az évtizedek küzdelmes munkával lerakták a tudományos haladás alapjait. A szaksajtó és könyvkiadás ebben a munkában fontos szerepet töltött be. A magasabb szakmai fejlődés a korszak utolsó harmadában következett be, amikor a szakdiszciplínák is megfogalmazták célkitűzéseiket, és utat nyitottak a további fejlődésnek. Ezt a korszakot minden tendenciájával a szerző alapos feldolgozásában tárja az olvasó elé, minősítve azokat a személyiségeket is, akik fáradtságot nem ismerve irányították ezt a munkát. A további elmélyülést szolgálja a körültekintő bibliográfia és jegyzetaparátus. Kívánatos lenne a téma folytatása, és összefüggő kép megfogalmazása a 19. század eleji tudományos fellendülésről, ami végül a medicinában is a külföldhöz való felzárkózáshoz vezetett. Vértes László Karenberg, A.: Amor, Äskulap & Co. Klassische Mythologie in der Sprache der modernen Medizin. Stuttgart - New York, Schattauer Verlag, 2005. 204 S. Professor Karenberg, der an der Universität Köln außer anderem medizinische Terminologie unterrichtet, hat im Schattauer Verlag ein Buch über die medizinischen Eponyme vorgelegt. Obwohl einige Wörterbücher diese Art schon vorliegen (z. B. B.G. Birkin, J.A.