Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
Úgy tünt, hogy a bakteriológiai szemlélet kezdett kizárólagossá válni az orvostudományban, ezért vele szemben szellemi mozgalmak indultak, amik felhívták a figyelmet egyéb, a betegség kialakulását befolyásoló tényezőkre is, mint pl. a gazdaszervezet diszpozíciója, a betegségre hajlamossá tevő emberi alkat, az öröklődés, környezeti tényezők, stb. A történeti áttekintés a 20. sz. első felének integráló, holisztikus szemléletű (az embert egységes egészként tekintő) kísérleteinek megemlítésével záródik. A szerző az eszmetörténeti áttekintés során a meghatározó orvos-egyéniségek közé besorolta azokat a magyar orvosokat is, akik egy-egy irányzat vagy tudományág művelésében kiemelkedő érdemeket szereztek, jelentős életmüvet hagytak hátra. A 18. század végén alkotó, helyes életvezetésre buzdító könyvszerzők példájaként Kibédi Mátyus Istvánt, az orvosi szakágazatok kialakulásánál Semmelweis Ignácot, a kísérleti élettan kapcsán Korányi Sándort, a bakteriológiai kutatásoknál Gruby Dávidot és Korányi Frigyest, a betegségre vezető hajlamok kapcsán Stiller Bertalant, az ellenanyag-kutatások kapcsán Fodor Józsefet, az öröklődő betegségek kutatásánál Jendrassik Jenőt említi, a vérvegytani vizsgálatoknál Schoepf-Merei Ágostot idézi. Az utószó az orvostörténet-írás múltját, tendenciáit tekinti át röviden. Birtalan Győző véleménye szerint a müveit orvosnak nem csupán természettudományos szakképzésre van szüksége, hanem ismernie kell a medicina filozófiáját, etikáját, lélektanát is. Ez utóbbiak megismerésére elsősorban az orvoslás történetének tanulmányozásával nyílik lehetőség. Kölnéi Lívia Dörnyei Sándor: A magyar gyógyszerészettörténeti irodalom 1944-ig. Bp, 2005. 316 p. A magyar gyógyszerészettörténeti művek számbavétele ezidáig csupán egy ízben történt meg: Matolcsi Miklós 1910-ben kiadott bibliográfiájában, ezért nagy várakozás előzte meg ezt a nagy munkával összeállított hiánypótló kötetet. Dörnyei Sándor személye garancia arra, hogy olyan művet vehet kezébe az olvasó, amely a jó bibliográfia minden követelményének megfelel, és nagy hasznára lesz a munkájában minden, a gyógyszerészettörténet iránt elkötelezett kutatónak, diáknak illetve a hivatása múltja iránt érdeklődő gyógyszerésznek. „A jelen bibliográfia a kezdetektől 1944-ig megjelent műveket igyekszik feltárni"mondja a szerző. A kötet összesen 3311 bibliográfiai tételt tartalmaz, ami akkor is figyelemre méltó szám, ha tudjuk, hogy a tudományos munkák mellett számos egyszerű adatközlés, évfordulói megemlékezés, nekrológ, időskori visszaemlékezés és hírlapi riport is bekerült a gyűjtésbe. Amikor elmélyedünk a bibliográfiában, nyilvánvaló lesz, milyen nehéz feladat volt a kötet létrehozása, hiszen pld. a lelőhely szempontjából is nagy változatosságot mutat. A bibliográfiát a szerző négy fejezetre osztotta. Az első: A gyógyszerészet története, mely tartalmazza az általános összefoglaló gyógyszerészettörténeti műveket, áttekintő közleményeket és magyar szerzők által publikált külföldi gyógyszerészettörténettel kapcsolatos irodalmat. Külön alfejezetet képez - többek között - a gyógyszerészi szaknyelv, gyógyszerészképzés és a gyakorlati gyógyszerészet az egyes korokban.
