Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Emed Alexander: Gottsegen György (1906-1965) - György Gottsegen (1906-1965)

rében elvégezték. 1959-ben az F pavilon földszintjén levő 43 ágyas belosztály a BOTE IV. sz. Belgyógyászati Klinikájává alakult, amely egységben működött a Kardiológiai Intézettel. Gottsegen György egyetemi tanári kinevezéssel igazgatta az egész komplexumot. 1962ben védte meg nagydoktori értekezését: A keringés és légzés kölcsönhatásai a pathológiában címmel. Munkásságának középpontjában a cardiopulmonális betegségek és annak a népegészségügyre vonatkozó kérdései állottak. Kötelezővé tette a reumás láz bejelentését, bevezette a reumás láz recidíváinak penicillin-profilaxisát, és megszervezte az első a koszorúérbetegség elterjedésére és a rizikófaktorokra vonatkozó epidemiológiai vizsgálatot. A Kardiológiai Szakosztálynak is egyik alapító tagja lett - ez volt a mai Magyar Kardiológusok Társaságának jogelődje - s 1960 óta mind nagyobb részt vállalt a szakosztály vezetésében. Az ő közreműködésével alakult ki a munkarend: a havi tudományos ülések, tavasszal a vándorgyűlés, ősszel a balatonfüredi Orvosnapok. Ezeken az üléseken mindig elhivatottan, kiválóan felkészülve tanított. 1962-ben megbízást kapott a II. Magyar Belgyógyászati Kongresszus megszervezésére, ami 1963-ban valósult meg mint kardiológiai kongresszus, nemzetközi részvétellel. Gottsegen megnyitó beszédében ismertette hazája hozzájárulását az egyetemes orvostudományhoz és a kongresszus nagy sikerrel zárult. Az Intézet nemzetközileg ismertté vált, kialakultak a külföldi kapcsolatok. Ö maga a Nemzetközi Kardiológiai Társaság vezetőségi tagja lett, az olasz társaság tiszteletbeli taggá, a francia társaság pedig levelező taggá választotta. Súlyos csapás volt számára, szeretett feleségének ez évben bekövetkezett halála. Munkásságának tetőpontján egy kongresszusi nemzetközi sikert követő pihenőnapon, Dubrovnikban, 1965. május 7-én váratlanul őt is elragadta a halál. A szíve vitte el, őt, aki oly sok szívet gyógyított. Negyven évvel ezelőtt történt e tragikus esemény. Gottsegen irodalmi munkássága gazdag: tudományos dolgozatai a hazai és a külföldi szaklapokban láttak napvilágot. Első nagyobb munkája 1959-ben jelent meg: Szívbetegek vizsgálatáról és kezeléséről címmel. Ezt követték 1961-ben: Szívbetegségek, 1963-ban: Acedoxin (Acetyldigitoxin) Injektionen und Tabletten, továbbá: Acta secundi convenais medicináé internae Hungarici cardiologica. Utolsó könyve postumus látott napvilágot: A légzés betegségei címmel. Gottsegen György nagy megbecsülésben és tiszteletben részesült élete során, megkülönböztetett szeretette] emlékeztek meg róla munkatársai és tanítványai. Már 1948-ban elnyerte a Köztársasági Érdemrend arany fokozatát, 1958 óta tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak és az Egyetemi Tanácsnak. 1984.május 9-én a balatonfüredi Vándorgyűlésen Ghyczy Kálmán szép emlékelőadásban méltatta a klinikus, a tanító, és a széles műveltségű humanista orvos életútját. 1985. április 19-én az Intézet tudományos ülést rendezett Gottsegen György emlékére az István Kórház kultúrtermében. Ugyanebben az évben, Gottsegen Emlékérmet alapított az intézet a kardiológia fejlesztésében érdemeket szerzettek elismerésére. 1997-ben Országos Kardiológiai Intézet az új épületben ünnepelte alapításának negyvenedik évfordulóját. Az Intézet aulájában felavatták Gottsegen György emléktábláját, a régi munkatársak pedig méltatták munkásságát. Az emlékezésen az Intézet felvette a Gottsegen György Országos Kardiológia Intézet nevet. 1998 óta Gottsegen Kardiológiai Nap-ot is tartanak.