Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Grabarits István: A szőlő és bor előfordulása a régi gyógyszerkincsben
A SZŐLŐ ÉS A BOR ELŐFORDULÁSA A RÉGI GYÓGYSZERKINCSBEN 1 GRAB ARIT S ISTVÁN A szőlő, vagyis a Vitis vinifera nevű növény részei közül az idők során gyógyászati célra használták: a levelét (Folia vitis), a bogyóit (Uvae, Passulae, Fructus vitis), a fásodott szárát, a szőlővenyigét, amiből hamut (Cineres Sarment or um Vitis. T.Pos.) készítettek. A szőlő termése további gyógyszerek kiinduló anyagául szolgált, így használták: a frissen kipréselt szőlő nedvét (Mustum), a szőlőmag zsíros olaját és a bort. A bor pedig kiinduló anyaga a hordókban lerakódó borkőnek (Tartarus vini - kálium-bitartarát), és az alkoholnak. Jelen feldolgozásunkban elsősorban a bor felhasználásáról lesz szó. A szőlő és a bor gyógyászati felhasználását megtaláljuk a legtöbb ókori nép kultúrájában, így pl. a koptok flastromok és sok más gyógyszer készítésénél; a hettiták a legtöbb esetben borral kevert gyógyszereket itattak; a kínaiak is ismerték a gyógyszeres borokat; a buddhista orvoslás a drogok 30 %-nál bort alkalmazott. Ezek a vérkeringés javítására és a fejfájás csökkentésére szolgáltak; a görögök a gyógyszerek vivőanyagaként olajat, bort, vizet, tejet és mézet használtak. A hippokratészi gyűjteményben a pilulák, kenőcsök, kataplazmák, klizmák és gargarizáló szerek készítéséhez alkalmazták. Sebkezelésre borba mártott kötéseket használtak. Ismerték a fűszeres borokat. A korai római népgyógyászatban a bor, a gyapjú és a szén játszott fontos szerepet. Plinius 66-féle mesterséges-, fűszeres- és gyümölcsbort említ. Dioszkoridész a szőlőnek és a boroknak külön fejezeteket szentelt. A szőlőből készült bor mellett ismert és használt más gyümölcsborokat is, mint az alma-, a körte-, a birs-, füge-, datolya- és a jánoskenyér terméséből készített borokat. Hosszan lehetne még sorolni az ehhez hasonló adatokat. Az ókori adatok idézésénél azonban óvatosnak kell lennünk, mert egyes nyelvek, mint például az ószövetségi héber, de az arab és a perzsa is, a szőlőből készült folyadékfajták megnevezésére tucatnyi szót használt, ami azután a latin fordításokba mind "vinum" szóval került át, - holott az jelenthetett alkoholtartalom nélküli készítményt is. Az ókori keleti és görög gyógyszerformák vivőanyagai romlandó dolgokból álltak, mint a tej, vaj, növényi szaft, állati zsiradék és szőlőlé-fajták. Mivel kevéssé voltak eltarthatok, ezért közvetlenül használat előtt készítették azokat. Ismeretes, hogy a tárolható gyógyszerkészítés, ezzel a gyógyszerészet kialakulása a cukornak és a méznek köszönhető. A "shekar", azaz édes ital a cukor szónak is őse. Az aszú szőlő erősen besűrített leve is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a belőle készített gyógyszerek eltarthatok legyenek. Ennek az elvnek megfelelő előiratokat a receptirodalomban a 18. század végéig nyomon követhetjük. Érdekességként említhető, hogy a friss szőlőnedvnek a gyógyszerkészítésben való használata egy ajakír előiratában maradt fenn a leg'AZ előadás elhangzott Kecskeméten, a 2002. szept. 26-28-án megtartott Katona Zsigmond centenáriumon.
