Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss László: A magyarországi homeopaták első egyesülete (1843-1845?)
is felvilágosítani szíveskede. - A másnapi nyilvános ülésben dr. Horner olvasott egy értekezést arról, ha lehet-e a hasonszenvet csak meggyőződésből gyakorolni. Utána dr. Attomyrnak a szenvedelmek gyógytudományi használhatóságáról írt értekezéséből olvasta fel az érdekesebb részleteket dr. Balogh. Végre dr. Horner néhány általa meggyógyított tüdövész példáit olvasá fel a gyöngyösi kórházból, s közié egyúttal a nevezett kórház évi számadását. E szerint azon nagy figyelmet érdemlő intézet öszves vagyona 26875 forintra megy. A felvett betegek száma, július elsőjétől 1843, június 30-káig 1844, százegy kik közül meggyógyult 76, javult 4, javulás nélkül elbocsátatott 4, haldokló állapotban vitetett be 5, megholt 6, fennmaradt 6. - Az e napi hivatalos ülésben egyébiránt elhatároztatott, hogy jövendőben minden nagy gyűlés alkalmával, egy-egy korosztály körüli tapasztalataikat adják elő az egyesület tagjai, különös tekintettel lévén a nyavalyák epidemicus jellemére s az azok ellen nyújtott szerek munkálataira. S így első feladatul a jövő évre a váltólázak 39 tűzettek ki, mellyek honunkban olly nevezetes szerepet játszanak, s mellyek ha gyökeresen le nem győzetnek, olly soknemű chronicus hasbajok szülő okai. Berekesztésül a következő vasárnap, július 28dika Hahnemann emlékezetének szenteltetett, a midőn dr. Balogh Pál emlékbeszédet 40 olvasott a nagy elhunyt felett, s alkalmi versek osztattak ki honunk koszorús költőitől: Vörösmarty , Császár 42 és Garay 43 uraktól, mellyeket Egressy Gábor 44 szavalt el. Óhajtandó volna hogy a magyar hon orvosai, kik a reformált gyógymüvészség elsőségeiről ön józan tapasztalataik által meggyőződtek, meleg részvéttel ápolnák a még mind eddig ugyan gyenge, de egészséges alapon nyugvó csemetét, mely egykor az emberi nemzet haladási történetébe lényeges befolyást gyakoroland, s szemeik előtt tartanák azt, hogy mind minden fontos kérdéseknél, úgy itt is a haladás múlhatatlan feltétele, a társulati buzgó öszmunkálkodás, melly nélkül a legdúsabb erők is minden fontos eredmény nélkül szóródnak szét. „ Balogh Pál „összmunkálkodást" sürgető szavai a pusztába kiáltott szavak maradtak. Nemcsak maga a homeopátia, hanem annak első magyar egyesülete is gyenge csemetének bizonyult - valószínű, hogy már 1845-ben befejezte tevékenységét. Megszűnésének okai összetettek s teljes spektrumukban ma már szinte kideríthetetlenek. Az egyik ok bizonyára a tagok érdektelensége és fegyelmezetlensége volt - láttuk, hogy emiatt nem valósulhatott 39 A ma exotikus, behurcolt betegségnek számító váltóláz, azaz a malária a reformkorban még járványos (epidemicus) kórként fordult elő Magyarországon. Sem az okát, sem a terjedési módját nem ismerték, így megelőzése és gyógyítása is nehéz volt - az eredetileg heveny lázas betegség krónikussá vált, lépmegnagyobbodást okozva: erre utal Balogh a „chronicus hasbajok" említésével. 40 Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy korrigáljunk egy 1953-tól 2003-ig , ötven éven keresztül ismételten felbukkanó téves adatot. (Almási) Balogh P. ugyanis nem „a Magyar Tudományos Akadémián" (Gortvay 1953) és nem „akadémiai emlékbeszédet" (Szállási 2003) tartott Hahnemann felett, hanem csupán „a m. tudós társaság teremében" és a magyar hasonszenvi orvosok nevében emlékezett meg a homeopátia alapítójáról. Mert bár az akadémikusok közt voltak homeopaták is - Balogh Pálon kívül pl. a Hahnemann Organonjának magyarra fordításában közreműködő báti (Hont vármegye) járásorvos, Horvát J. (Kiss 1990) - a hivatalos, „allopata" álláspontot képviselő akadémia aligha állhatott volna ki az „eretnek" Hahnemann mellett. 41 Vörösmarty M. (1800-1855): Hahnemann - egy 6 ill. 2 soros epigramma. 42 Császár F. (1807-1858). 43 Garay J. (1812-1853): Hahnemann emlékére. Nem tévesztendő össze dr. Garay Jánossal, aki „fiatal pesti homeopathaként szorgoskodott" báró Wesselényi M. betegágyánál Pesten 1850 tavaszán (Magyary-Kossa 1929) és aki 1863-ban értekezést ad ki a homoeopathikus gyógy- és gyógyszertanról és adagokról. 44 Egressy G. (1808-1866), drámai színész, a Nemzeti Színház első társulatának egyik legjelentősebb egyénisége.
