Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Fedeles Tamás: Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon

EGY NÉMETALFÖLDI ORVOSDOKTOR A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON FEDELES TAMÁS A pécsi székeskáptalan későközépkori személyi összetételéről készített disszertációnk anyaggyűjtése során találkoztunk „Goeswinus de Huewen, dictas de Arnhem" orvosdoktor nevével, aki pécsi kanonoki javadalma mellett Zágrábban és Utrechtben is rendelkezett egy-egy kanonoki stallummal, emellett egy plébánia, valamint egy oltár igazgatóságát is kezében tartotta.

1 Lukcsics Pál regesztagyüjteményében a rá vonatkozó adatok jelentették a kutatás kiindulópontját, amely során néhány újabb információval kiegészítve sikerült a tudós németalföldi életének - elsősorban tanulmányait és egyházi pályafutását értve ez alatt - felvázolása. Rövid tanulmányunkban tehát Goeswin életének ismert epizódjait foglaljuk össze, és vázlatosan áttekintjük a középkori orvosképzést, valamint az egyház és medicina kapcsolatát is. A középkori orvosképzés A középkorban az orvostudományt elsősorban egyháziak művelték.

2 Kezdetben főként a szerzetesek foglalkoztak gyógyítással. A kolostorok, apátságok gondoskodtak a szegényekről, a betegekről, a zarándokokról valamint az utazókról. A kolostorok közül a délitáliai Salerno emelkedett ki a korabeli Európában, ám jelentős volt még Montecassino, Bangor, Sankt Gallen, Chartres, stb. A kolostori orvostudomány korszakát követően a 12. századtól kezdve egyre inkább a világi klérus szerepe vált jelentőssé.

4 Az orvoslás laicizálódása tulajdonképpen a salernoi iskola működésével kezdődött a 11. században, amely egyetemmé fejlődve (1173) a tudományos orvosképzés központjává vált. A másik jelentős központ Montpellierben alakult ki, amely a 12. században már Salernoval konkurált, ám csak a 13. század végén, 1289-ben vált egyetemmé. A középkori medikus' Fedeles, T.: A pécsi s zeke s káptalan személyi összetétele a késő-középkorban (1354-1526). PhD - értekezés. Pécs-Szeged, 2004.A kézirat lezárása óta megjelent: Pécs, 2005. (Tanulmányok Pécs történetéből 17.) 2 Az egyházi javadalmak birtoklása lehetővé tette a gondtalan, tudománynak szentelt életet. Természetesen ez nem csak az orvostudományra értendő. Vö. Diepgen, P.: Geschichte der Medizin. II. Mittelalter. Berlin-Leipzig, 1914. 21. 3 Hints E.: A középkori orvostudomány. Bp., 1939. 26-28. 40-46; Csóka J. L.: Szent Benedek fiainak világtörténete különös tekintettel Magyarországra. Bp., 1969. I. 114; Antall, J. - Buzinkay G. (szerkj: Képek a gyógyítás múltjából. Bp., 1984. 30-31, 90. 4 1150-ben a Clermonl-i zsinat tiltotta meg a szerzeteseknek az orvoslást, amely gyakorlatilag a kolostori orvostudomány végét jelentette. Benke J.: Az orvostudomány története. (Egyetemi Jegyzet) Pécs, 1994. 49.