Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában

ségteket és Hűségteket, ennélfogva, hogy az említett Szabályzat ezen Királyságunkban is, amilyen gyorsan csak lehetséges, ugyancsak hatályba léphessen, a legrövidebb időn belül jelentést kérünk annak véleményezéséről.. ."

30 Csaknem bizonyos, hogy a Bécsben elképzelt „legrövidebb időn belül" semmi nem történt, ugyanis 1770. április 25-én egy újabb utasítás már határozottabban fogalmazott: „...Kedvességteknek és Hűségteknek nyomatékosan és kegyesen elrendeljük és utasításba adjuk, hogy nevezett Szabályzatot, amely sorban bevezetésre került a német örökös tartományokban, a megfelelő helyettesítésekkel, amilyen gyorsan csak lehetséges, a Magyar Királyságban és csatolt részeiben is befogadásra alkalmassá tétessék...". A továbbiakban a leirat arra is hivatkozik, hogy a szolgálati utasítások sebészmesterek, patikusok és bábák részére a helyben használatos nyelveken is elkészítendők. Továbbá ajánlatos a bábáknak a „Krancz-féle mellékelt szülészeti könyvecske"'-t forgatni, amelyet 1766-ban Veszbremy (sic!) István adott ki magyarul Debrecenben. Kötelező átadni részükre azt a mintaszöveget is, amely előírja, hogy az újszülöttek keresztség nélküli elhalálozását megelőzendő, hogyan kell elvégezni a szükségkeresztelést. A „Kranz-Veszbremy" ajánlás kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy vajon a királynő tudott-e Johann Nepomuk Krantz könyvének

31 sajátosan magyar átalakításáról. A kálomista Weszprémi ugyanis lankadatlan dogmatikus éberséggel minden mondatot eltávolított belőle, amely a római katolikus hívők körében kötelező szükségkeresztelés orvosi indikációit tartalmazta.

32 Mivel a második leirat után sem történt semmi - legalább is a bécsi adminisztráció időmértéke szerint - 1770. május 21-én megérkezett a harmadik levél is a Helytartótanácshoz. Ez még nyomatékosabban fogalmazott: „...folyó év április 25.-én megküldtük a Magyar Királyságra és csatolt részeire kiterjesztendő Egészségügyi Főszabályzatot, az említett Királyság és csatolt részeire történő mielőbbi átalakítás céljából, ezennel tehát kegyesen azt akarjuk, hogy mindez amilyen gyorsan csak lehetséges - megtörténjék... és mindez küldessék vissza a meghozott határozattal és szakvéleménnyel együtt". Végül a következő, június 16-án küldött, és sorrendben a negyedik levél már azt jelzi vissza, hogy a Helytartótanács érdemben válaszolt az uralkodói utasításokra. Skollanics neve itt jelenik meg először is a Generale Normativum-maA kapcsolatban: „...tekintettel Kedvességteknek és Hűségteknek az Egészségügyi Főszabályzat tárgyában legalázatosabb felterjesztésére, csatoltan Sgolanics (sic!) egészségügyi bizottsági tanácsnok és orvos hozzáfűzött észrevételeivel... nevezett Szabályzatot a lehető leggyorsabban alkalmazni akarjuk a Magyar Királyságban és csatolt részeiben is; ismételten megparancsoljuk, hogy kegyes akaratunknak megfelelően, ahogyan csak lehetséges, a gyors teljesítésben semmilyen késlekedés ne történjék". Tehát a bécsi adminisztráció tudomásul vett egy Sgolanics néven jegyzett szakmai véleményt, de annak tartalmában nem látott semmi okot a további halogatásra. A helytartótanácsi levéltár forrásanyagai között található egy opinio medica című szakvélemény, amely nyilvánvalóan másolat, aláírás és keltezés, sőt copia w

OL-HL C37 Idealia (a további levelek is ebből az iratcsomóból származnak, így forrásukat illetően nincs külön hivatkozási számuk) •"Krantz, H. J. N.: Einleitung in eine wahre und gegründete Hebammenkunst. Wien 1756. "Balázs, P.: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében. Comm. de Hist. Artis Med., 186-187 (2004) 77-94.