Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában
Pozsony vármegye tisztiorvosa, Hodosi Skollanich József Ferenc volt — mintaszerű alapossággal tárgyalja az orvos, a sebész, a bába, a gyógyszerész előírt kötelességeit". 18 A ^Magyarország történeté'' című akadémiai munka 1989-ben megjelent 4/2. kötete szerint is a Generale Normativ um-oX. „...Sgolanits József Pozsony megye főorvosa állította össze a Helytartótanács megbízásából. 19 „Skollanich-Sgolanits" szerzősége a korábbi keletű irodalomban is kimutatható. Magyary-Kossa Gyula például egyértelműen állítja, hogy „e fontos rendelet, mellyel a közegészségügy rendezése hazánkban kezdetét vette (Skollanich Ferenc József műve)..." 20 Ezzel szemben a Hóman-Szekfü-féle „Magyar Történet" IV. kötetében szó sincs egyetlen személy szerzőségéről. Itt csak a következő mondatrész olvasható: „az egész magyarközegészségügyet szabályozta [Mária Teréziának] 1770-ben németből fordított, az ausztriai szabályzattal megegyező rendelete..." 21 A kortárs Weszprémi István (1723-1799) közlése Hodosi Skollanics (sic!) József Ferenc (1720-1785) szerzőségét támogatja. 22 Skollanics friss orvosi diplomájával 26 éves korában telepedett le Pozsonyban. Szakmai munkájának elismeréseként, mint a Magyar Királyi Egészségügyi Bizottság orvos tagja (membrurn) működött 1763-tól, majd 1765. május 20án a tanácsnoki (consiliarius) címet is elnyerte. Weszprémi az orvosi életrajzok zárásaként a szakirodalmi munkásságot is feltünteti. Skollanics esetében 2. sorszám alatt szerepel a „Benignurn Normativum Regium in Re Sanitatis". Ez a túlzás az európai kitekintésű kortársak körében, különösen Pozsonyban, nyilvánvalóan nem okozhatott félreértést. Több mint száz év múltán azonban - mintegy a helytörténeti legenda részeként - Skollanics szerzőségéhez már Pozsonyban sem férhetett semmi kétség 23 . Az 1770-es Főszabályzat, vagyis a Hauptsanitätsnorrnativ 2425 létrehozása - a német nyelvű eredeti normaszöveg tételes ismeretében - semmiképpen nem tulajdonítható egyetlen személy munkájának. Preambuluma szerint a korábbi szerteágazó, sokféle szabályozás összehangolását és egyetlen föszabályzatba foglalását a bécsi Udvari Egészségügyi Bizottság végezte, Mária Terézia utasítására. Amikor a Generale Normativum bevezetőjében Mária Terézia magyar királynőként szólalt meg, természetesen nem utasíthatta a bécsi „Udvari Egészségügyi Bizottságunkat". Tehát a fordító(k) közjogilag ihletett képzelete a szöveget kissé átalakította, így a munkát elvégzők azok lettek, „...akiket Mi erre a feladatra kijelöltünk". Ezután az eleve fiktív magyar változatot tovább színezve, a „kijelöltek" köre végül is Skollanics személyére szűkült. Sajnálatos módon, az eredeti szövegközi hivatkozáson kívül semmilyen írásos dokumentum nem maradt fenn Mária Terézia fenti utasításáról. Lehetséges egyébként, hogy volt l8 Glatz F.(szerk.): A magyarok krónikája. Bp., Officina Nova Kft. 1996. 332. "Ember Gy. - Heckenast G. (főszerk.): Magyarország története. Bp., Akadémiai Kiadó 1976-1989. 4/2. köt. 1179. 20 Magyary-Kossa Gyula: i.m. 482. tétel. 21 Hóman B.- Szekfű Gy.: Magyar Történet. Bp., 1935. IV. köt. 519. "Weszprémi I.: Succinta Medicorum Hungáriáé et Transsylvaniáé Biographia. Centuria tertia. Wien 1787. IV. köt. 258-262. " 3 Vámossy I.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony, 1901. 60. 24 Dionis: Lexicon I. köt. 386-506. 25 Linzbauer. I. köt. 580.