Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

Időrendben haladva, elsőként Szent Ágostonnal kell kezdenem, aki Vallomásaiban a legközvetlenebbül adta át Isten-élményét, írta le azt az állapotot, amelyben az ember a lét minden mozzanatát ennek az eleven kapcsolatnak az evidenciájában fogta fel. „... Akármerre kívánkozik az emberi lélek, mindenhol fájdalom szegezi, hacsak benned nem marad; a világ szép dolgait hiába keresi, ha rajtad kívül keresi, hisz nem is volnának, ha tőled nem eredhetnének. Keletkeznek és elmúlnak. Keletkezésükkel kezdődik szépségük; növekednek, szépségük kifejlődik; de alig érték el ennek teljességét, máris hervadnak s elpusztulnak. Nem valamennyi éri meg a hervadást, de valamennyi elpusztul. Mikor tehát napvilágra jönnek s kifejlődni igyekeznek, minél nagyobb bennük az igyekezet, hogy legyenek, annál inkább siettetik végzetüket, hogy ne legyenek. Ez az ő sorsuk. Ezt mérted ki nekik, mikor beillesztetted őket a világ rendjébe, melynek alkotórészei soha egyszerre nincsenek együtt, hanem egymás nyomában tűnve, születve alkotják a nagy egészet temérdek sokadmagukkal... " (Szent Ágoston: Vallomások IV. 10) Babits Mihály, akihez igen közel állt a középkori katolikus szellemiség, nemcsak a Da/zfe-fordítás remeklésével ajándékozott meg bennünket, de egy csokorra való ,J\mor Sanctus" költeményt is átültetett nyelvünkre. Ezek közül idézzük Szent Bemeit himnuszát a szeretetről. O volt az, aki ennek az érzésnek az élményét a legátfogóbban, szinte kozmikus távlatokban mondta ki: „A szeretet szenvedni vágy. Teher néki ez a világ; unalom maga a fény. Várakozva még növekszik; messzeségek nem csüggesztik; nem fogy, hanem jobban él. A szeretet fut lihegve, sohse lankad futó kedve: egyre, egyre sebesebb. Mégis későn ér, ugy érzi, mert mindig késő elérni ami után úgy eped. S oly nagy a szeretet lángja és az égést úgy kívánja, hogy kihunyni sohse fog: semmi zápor el nem oltja s a folyóvíz el nem fojtja; mindig csak jobban lobog! S ez a láng maga az élet: másra nem lehet szükséged! Ami jó még van egyéb,