Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kiss Gábor: Orvosok a Magyar Királyi Honvédségben (1868-1918)

Az orvosi tisztikar állománya A m. kir. honvédorvosi tisztikar szervezésére irányuló törekvés nyoma már a m. kir. honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvényben fellelhető. A törvény 19. §-a azonban külön honvédorvosi tisztikar felállításáról még nem rendelkezett, mert a csapatok tervezett gyönge békelétszáma ekkor még ezt nem igényelte. 1869 tavaszára azonban, az első honvéd újoncok toborzása során végzendő egészségügyi szolgálatra már a főtanosztály

4 felállítását megelőzően is orvosokra volt szükség. így az országos toborzások alkalmával a toborzási bizottságok munkájában orvosok is részt vettek. A bizottságoknak, illetőleg az orvosoknak túl sok munkájuk azonban nem akadt, mivel kezdetben alig volt jelentkező. 1869 májusában a Honvédelmi Minisztérium VI. ügyosztályába,

5 a honvédség egészségügyeinek vezetésére 1 törzsorvost, majd a pesti és budai kerületi parancsnoksághoz szintén l-l törzsorvost, a pesti főtanosztályhoz pedig 1 ezredorvost neveztek ki.

6 1870-ben a honvédségnél már 82 orvos dolgozott.

7 Ekkor a honvédség tiszti tettleges (tényleges) létszáma 644 följelentett. Az orvosi tisztikar rendeltetését, létszámviszonyait meghatározó teljes körű szervi határozvány első tervezete 1875-ben került a honvédelmi miniszter és a honvédség főparancsnoka asztalára. A tervezet szerint a határozvány szerkesztése során „a es. kir. közös hadsereg orvosi tisztikarára vonatkozó szabályok vétettek alapul" Az 1877. évi XIV. törvénycikk nyomán a Honvédelmi Minisztériumhoz összesen 65 honvédorvosi beosztást rendszeresítettek. A törvénnyel egy időben jelent meg az 1877. évi Rendeleti Közlöny 28. számában az első, a m. kir. honvédorvosi tisztikar szervezetét meghatározó miniszteri rendelet,

10 amely szerint a tisztikar magában foglalta az összes " gyógy tudomány ok tudoraivá" felavatott orvosokat segédorvosi rendfokozattal bezárólag. A tisztikar tettleges (hivatásos) és szabadságolt (tartalékos) állományú orvosokból állt. Tettleges állományba a közös hadseregből átvettek, illetve polgári állásból kinevezettek kerülhettek, akik vállalták, hogy szükség szerint bármely helyőrségbe áthelyezhetők. A szabadságolt állománybeli orvosokat békeidőben tartózkodási helyükről nem helyezhették át, így csupán az őszi gyakorlatok alkalmával kaphattak behívót. Ez alól kivételt csak azok a szabadságolt állományú orvosok képeztek, akik még hadköteles korúak voltak. Ok az időszakonként előforduló szolgálattételekre (újoncozás, felülvizsgálat) bármikor kötelezhetők voltak. Bár e feladatok végzése alól lehetőség szerint igyekeztek kibújni, például betegség indokával. Ezért elsőként az 1879. évi újoncozás előkészületei során a honvédelmi miniszter elrendelte a távol maradó orvosok indokainak kivizsgálását.

11 Az a helyőrség, amelyik valamely okból tényleges orvossal nem rendelkezett, alkalmazhatott határozott 4 A későbbi újoncoktatók felkészítését végző kiképző keret. 5 Mikár Zs. (szerk.): A magyar királyi honvédség schematismusa 1870. Pécs, 1870. ( a továbbiakban Mikár ) 6. Vö. Csaszkóczi E.: A honvéd egészségügy. In: Berkó I. (szerk.): A m. kir. honvédség története 1868- 1918. Bp., 1928. (a továbbiakban Berkó) 139. Itt a szerző vélhetően elírás miatt IV. ügyosztályt említ. 6 Berkó 139. 7 Mikár 165-166. 8 Mikár IV. 9 Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL) Honvéd Főparancsnokság (a továbbiakban HFP.) 2730/eln-1875. 10 A szervezeti szabályzat már 1876. márc. 22-én elfogadást nyert az 1156/eln.-l. számon, amelyet az említett Rendeleti Közlönyben ( a továbbiakban RK ) hirdettek ki. 1877. júl. 5-én. 11 HL HFP. 205/eln.-1879. sz.