Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban
javaslata alapján a m. kir. honvédelmi és belügyminiszter kapta feladatául. Megállapodásuk értelmében a megfigyelő állomások felállítását, berendezését a belügyminiszter ellenőrizte, míg a honvédelmi miniszter az itt működő katonai parancsnokságok szervezését felügyelte. A működési költségeket a cs. és kir. Hadügyminisztérium fedezte. Szervezet és feladat A szervezésre vonatkozó első rendeletet 1914. okt. 18-án 3 adta ki a honvédelmi miniszter. E szerint a megfigyelőállomások november elején kezdték meg működésüket. Rendeltetésük szerint a betegek fertőtlenítését, orvosi ellátását, illetve orvosi megfigyelését végezték, ezzel megelőzve a hadműveleti területen esetlegesen fellépő járványok továbbterjedését. Rendszerint a kijelölt település nagyobb középületeiben e célra berendezett intézetekben, kettős vezetéssel. Az állomás tehát két részlegből állt: az egyik polgári felügyelet alatt a belügyminiszter által kinevezett miniszteri biztos vezetésével dolgozott. A miniszteri biztos - rendszerint az illető törvényhatóság főispánja - az állomás-parancsnoksággal egyetértésben, a megfigyelő állomás katonai parancsnokságának közreműködésével gyakorolta a főfelügyeletet a megfigyelő állomás egésze felett. Önálló hatáskörben - a megfigyelő állomás katonai parancsnokával összhangban - ellenőrizte és vezette az ápoltak megfelelő ellátását. Munkáltatói jogokat gyakorolt a vezetése alatt álló intézet teljes személyzete felett. Hetente jelentést tett a belügyminiszternek (szombatonként) a beszállított ápoltak számáról, az ország belsejébe elszállított ápoltak számáról, a jelentés napján az adott beteglétszámról, az esetlegesen megjelent fertőző betegségek fajtájáról és az e betegségben szenvedők számáról. 16 Általánosságban a miniszteri biztos volt felelős a megfelelő, egységes közegészségügyi helyzetért, vagyis feladata elsősorban a fertőző betegségek széthurcolását megakadályozó intézkedések megtétele volt. A másik rész katonai felügyelettel a kinevezett parancsnok irányításával tevékenykedett. Az állomások katonai parancsnokságai az 1914. nov. 16-án 17 napvilágot látott szervezési rendelettel álltak fel. így a honvéd orvosi tisztikar és segédszemélyzete 14, az ország északi, észak-keleti megyéiben 18 működő megfigyelőállomásán kezdte meg tevékenységét. Az első szervezésre kiadott rendelet értelmében az egyes állomásokon 200- 500 ágyat kellett biztosítani. A betegforgalom azonban több megfigyelőállomáson a férőhelyek bővítését tette szükségessé, amelyeket az alábbi táblázat ismertet. 15 HL Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban HM) 16637/eln. 1. - 1914. sz. 16 A jelentés alapját szolgáló űrlap 6 féle járványos megbetegedést külön is megnevez, amelyek esetleges megjelenését kiemelten kellett kezelni. Ezek voltak a kolera, vérhas, kiütéses tífusz, hasi hagymáz ( hastífusz ), visszatérő láz és a hólyagos himlő. 17 HL HM 18017/eln. 1. - 1914. sz. 18 A déli országrészen - mivel nem fenyegetett semmiféle járványveszély - megfigyelő állomásokat nem szerveztek, így a balkáni hadszíntérről érkező ápoltak közvetlenül jutottak a hátországba.
