Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Buzás György Miklós: A helicobacter pylori felfedezésének története

A 19. század második felében a baktériumok egyetlen kimutatási módszere a mikroszkópia volt, mellyel az éhomi gyomortartalmat vizsgálva, sikerült a nyákot, sarjadzó gombákat és baktériumokat felismerni. Az első leírás az állati gyomorban lévő spirális baktériumokról 1838-ból, Ehrenbergtől származik (15). 1875-ben Georg Böttcher (1830-1885), 1888-ban Michel Letulle (1853-1929) mutatott ki baktériumtelepeket gyomorfekély alapjában és szélén, és azt sejtették, hogy a kórokozóknak patogén szerepük lehet, de feltételezésüket bírálták (5). 1891-ben Bécsben szintén leírták a baktériumok jelenlétét a gyomornedvben és a mirigyek lumenében, sőt, a gyulladásos sejtek infiltrációját is észrevették, de ennek nem tulajdonítottak jelentőséget (29). 1889-ben a krakkói Jagelló Egyetem docense Walery Jaworsky (1847-1904), miközben bevezeti a gyomorsav kémiai titrálásának ma is elfogadott módszerét, részletesen leírja a centrifugált gyomornedv üledékében talált és általa Vibrio rugula-nak nevezett baktériumokat (5, 29). Ismar Boas (1858-1938)- az Oppler-Boas Lactobacillus felfedezője és az első, 1885-ben Berlinben megnyílt kórházi gasztroenterológiai osztály vezetője - úgy tartotta, hogy a spirális képletek vagy a légutakból származnak, vagy emésztett rostok (3). A később "Jaworsky sejteknek" nevezett képletekről szóló dolgozatot lengyelül közölték, ezért nem került be a nyugati irodalomba. 1881ben a skót bakteriológus, Alexander Ogston (1844-1929) leírta a Staphylococcus aureus jelenlétét tályogokban; baktériumtelepek orális adásával tengerimalacban gyomorfekélyt sikerült előidézni; később hasonló elváltozásokat okozott Streptococcus pyrogenes, Lactobacillus, Pneutnococcus törzsek és diftéria toxin adása is (29). Ezt az időszakot tehát a bakteriológiai és mikroszkópos adatok téves értelmezése, félreértése és bírálata jellemezte. Giulio Bizzozero (1846-1901) olasz patológus a torinói egyetem kórbonctani osztályán először azonosított spirális baktériumokat a kutya gyomornyálkahártya mirigyeiben és parietalis sejtjeiben. Eredményeit 1882 március 18-án közölte a helyi Orvosi Akadémia közgyűlésén (2). Az általa leírt 3-8 urn hosszú, 3-8 spirális flagellummal rendelkező mikroorganizmusok Gram negatívak és vizes anilin oldatban oldott fuchsinnal festődtek; mai tudásunk szerint Helicobacter heibnanni-nak feleltek meg. Bizzozero korai tehetség volt. Már 16 éves korában a paviai egyetemen elsajátította az anatómia, mikroszkópia és patológia ismereteit és kapcsolatot tartott kora vezető szakembereivel, laboratóriumában az akkor lehetséges legmodernebb festési eljárásokat alkalmazta. Munkájában részt vett tanítványa Camillo Golgi (1844-1926, Nobel díj: 1906). Széleskörű közegészségügyi tevékenységet fejtett ki, kidolgozta pld. Torino vízellátásának higiénés rendszerét. 1901-ben hunyt el bronchopneumoniában. Őt tartják a Helicobacter faj első leírójának (5, 16, 29, 41). Három évvel később Howard Solomon (1847-1912) kutya, macska és patkány gyomrában írt le spirális kórokozókat (55) és nyálkahártya-kaparék adásával próbálta átvinni a fertőzést más állatokra, - nyúl, béka, galamb - kísérlete azonban nem sikerült. Ugyanakkor gyomornyák etetése fehér egérrel erős kolonizációhoz vezetett; ő igazolta tehát először, hogy a fertőzés átvihető. Kísérleteit 1919-20-ban Japánban K. Kasai és R. Kobayashi ismételte meg: macska gyomorból izolált spirális kórokozókat adva, sikerült nyúlgyomorba telepíteni a fertőzést és vérző eróziókat kiváltani (28 ), ezáltal teljesítve Koch 2, posztulátumát. A másik japán kutató Kyoshi Shiga ( 1861-1922) 1898-ban leírta a róla elnevezett Shigella dysenteriae kórokozót, amelyről azt hitték, hogy a gyomor "bakteriális nekrózisát" okozza (59). A 19. század végén és 20. század elején élénk vita tárgyát képezte a szakirodalomban, hogy a fekélybetegség bakteriális eredetű, vagy a HCl szekréció elváltozásai okozzák. Schwartz