Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Lammel, Hans-Uwe: Zum Verhältnis von kulturellem Gedächtnis und Geschichtsschreibung im 18. Jahrhundert. Medizinhistoriographie bei Johann Carl Wilhelm Moehsen (1722-1795). - A kulturális emlékezet és a történetírás viszonya a 18. században. Johann Carl Wilhelm Moehsen (1722-1795) orvostörténeti munkái

Aufklärung und Historiographie mit ihren Gedächtnis- und Erinnerungsleistungen gleichermaßen. Er war Arzt, zweifelsfrei. Sich als Medizinhistoriker zu bezeichnen, das wäre ihm mit Sicherheit nicht in den Sinn gekommen/

2 HANS-UWE LAMMEL, MD, PhD Privatdozent University Rostock Faculty Medicine Dept. History of Medicine PF 100888 D18055 Rostock GERMANY ÖSSZEFOGLALÁS J.C.W. Moehsen mintegy három évtizedes munkássága révén olyan adatokat gyűjtött össze, amelyek az orvostörténészt is arra késztetik, hogy újra gondolja a korszak kulturális arculatát, és megkísérelje megfogalmazni a határt, melynél a kulturális emlékezet és történetírás érintkezik, és egyben elválasztó határvonalat is képez. Egy korszak reáliái között a numizmatikai emlékek, nevezetesen az érmék jelentős segítséget nyújtanak ehhez. Moehsen a korszak érméit gyűjtötte össze és úgy csoportosította, hogy az orvostörténelmet egyértelműbben engedik megfogalmazni. Könyvének első kötetében a görög és római orvoslásból indul ki, összeállítja a gyógyulásért felelős istenek ábrázolásait, majd az emlékérmeket, amelyek egy betegségből való felgyógyulás alkalmából kézültek. Az 1781-ben megjelent második kötetben már hangsúlyozottan az orvos személyére figyel, főleg azokra, akik Poroszországban és Brandenburgban tevékenykedtek. Itt már nem a szűkebb szakmai szempontok vezérlik, hanem politikai, mondhatnánk patrióta álláspontja, és ez helyenként igen hangsúlyos szerephez jut. Az alapot itt is éremgyűjteménye képezi, de nem mond le az általános gazdasági, kereskedelmi, mezőgazdasági, kulturális és tudományos szempontokról sem és egyértelműen pozitív értékelését sem hallgatja el. Végső konklúziója az, hogy a felvilágosodás évtizedei nem járultak hozzá döntő mértékben az élet- és egészsgégügyi körülmények javításához, a sötét jelenségek és előítéletek továbbra is megmaradtak. Bírálja a „História literaria"-t és megkísérli ennek határait is megrajzolni. A tudós társadalom - szerinte - egymagában már nem kompetens sem a tudományosság, sem pedig az általános fejlődés és haladás irányítására. Szerepe egyre inkább a „kulturális emlékezet" ápolására szorítkozik. 52 H.-U. Lammel: Medical Historiography at the Crossroads. Storia delta Storiogrqfia 44 (2003) 43-66., und ders.: To Whom Does Medical History Belong? Johann Moehsen, Kurt Sprengel and the Problem of Origins in Collective Memory, in: Frank Huisman und John Harley Warner (eds.): Locating Medical History: The Stories and Their Meanings. Baltimore und London, 2004. 33-52.