Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
„Szt. Tamás az érzéki világ teleologikus rendjéről tanít, eszerint a teremtő alkotta ésszerű rend felismerése, elemzése a természettudományok feladata." Ebből a gondolatsorból továbblépve már: „Egyes gondolkodók szerint a keresztény hithez való töretlen hűségnek nem feltétele a tomizmus álláspontjának elfogadása, más megközelítések az új tudományos eredményeknek a keresztény világképbe integrálását jobban megkönnyítik. A protestáns kereszténység az érzéki világban, a nemzetért való munkálkodásnak meghatározó, a földi tekintélynek pedig csekély szerepet tulajdonít, ezért is fogadta be könnyebben a természettudományos állítások és a hittételek összhangjának tanait [...] Jellemző álláspont, hogy a Szentírásnak a természeti világról szóló igéit korszakonként jogosult értelmezni, mert bár a Biblia isteni kinyilatkoztatás, de az emberi értelem közvetíti jelentését. Az értelmezés ezért az emberi rendeltetést illető kérdésekben nem, de a természeti leírások tekintetében változhat."^ Demeter Katalin idézett gondolataival szinte összecseng Almássi megállapítása, miszerint az emberi szellem legnagyobb teljesítménye, hogy „a természet törvényeinek okait, melyek mint isteni eszmék nyilvánulnak földünkön a legkülönfélébb módon, ki tudja nyomozni és a természeti erőket alá birja vetni akaratának." Ennek bizonyítékául sorolta fel a szerző azokat a tudományos előrelépéseket, melyek szerinte az előző évtizedek legnagyobb teljesítményei voltak. Ami talán a legfontosabb ebben a tárcában, hogy a szerző - itt talán már Darwin elméletének hatására - a földi élőlényekkel azonos biológiai jelenségnek tartotta az embert is, akit ,földi lénytársai" fölé gondolkodása, tudományos és művészeti teljesítménye emeli. Az embert, az emberi lényeget természeti környezetéhez viszonyítva határozza meg. A tárcát, a tematikához mérten valóban könnyed stílusa mellett végig a megszerkesztettség és az átgondoltság uralja, melyben megcsillan a szerző humán és reál területekre egyaránt kiterjedő műveltsége is. A sorozat következő darabja, a Mi az élet? 11 című, egyértelműen a darwinizmus jegyében íródott, s az élet jelenségének miértjeire és hogyanaira kereste a választ. Almássi saját bevallása szerint a „realisztikus tudósok" nyomdokain haladva vezette eszmefuttatását, az élet vegyi és biológiai megközelítésének alapjait elemezte, s végül mégis arra a következtetésre jutott hogy az „élet anyagi készményeit mindenesetre szét lehet vegyileg bontani", de az élet „első okait fölfedezni még egy vegyésznek sem sikerült. [...] Ha az élet első okainak tudomásához talán soha nem is fogunk juthatni, mégis föladatunk gyanánt kell tekintenünk az élet mibenlétének kutatását, a mennyire lehet!" Újra egy, tárcaformában szinte feldolgozhatatlan kérdés a téma, melynek megválaszolására Almássi most az időben való mozgást választja tárgyul. Míg az előző tárca a térben való változásokhoz kötötte az író és az olvasó tekintetét, addig ez a darab a földön felbukkanó élet időbeli történetét dolgozza fel. Az áttekintést Darwin elméletét követve fogalmazza meg, s az egyszerű, egysejtű élőlények megjelenésétől halad a magasabb rendű élőlények, az ember kifejlődése felé. A kezdetek, az élet megjelenésének mikéntje a múlt homályába vész, a „természet első oka örökké feloldhatatlan talány fog maradni előttünk" — 16 Demeter K.: A természettudományok népiskolai tanításának elvei Magyarországon a dualizmus korában. www.mek.iif.hu. 17 Almássi B.: Mi az élet? Fővárosi Lapok 1867/79. 314-315.
