Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
A hermeneutikának tehát megvan a maga helye és megvannak a maga lehetőségei a természettudományok kutatásában. Az ismeretterjesztés és ezen belül ennek egyik változata, az ismeretterjesztő tárca, nyilvánvalóan csak - a tudomány egészét tekintve -, marginális részét képezi a tudománytörténetnek. Németh László az Orvostörténet és szellemtudomány című, 1934-ben született munkájában arról értekezett, hogy a tudomány felosztása szellem- és természettudományra a megismerés eltérő módjából adódik. A természeti jelenségek rajtunk kívül vannak, így is érthetjük meg őket; a társadalmi jelenségek szellemét viszont a saját szellemünkből érthetjük meg. A megismerés két különböző útja azonban Németh László szerint sem jelenti azt, hogy a tudomány két megismerési módjának ne lennének közös érintkezési pontjai. ,A természettudomány, ha a természetre vonatkozik is, az időben keletkezett: amit néz, állandó, de aki nézi, az idővel imbolyog. Természeti törvényeinkben a természet jellegén kívül ott van a természetmegismerés hosszú útja, a megközelítés módja, a kifejezés nyelve és rendszeré 1 ^ - írja Németh László. Valószínűleg lennének természettudósok, akik ma vitába szállnának Németh Lászlóval a természeti jelenségek állandóságára vonatkozó kijelentése miatt, de a tudománynak az emberi kultúra részeként, időben történő, nyelvben megfogalmazódó, a hagyomány elemeként érthető jelenségként való felfogásával valószínűleg egyre többen értenének egyet. Értelmezni lehet magát a tudományos munkát mint emberi tevékenységet, értelmezni lehet a tudományos elméleteket, a kutatásokat, ezek eredményeit és értelmezni lehet a tudományos szövegeket is. Sőt - érzésem szerint Németh László felfogását kibővítve -, vannak olyan elképzelések, melyek magát a természeti jelenséget is jelentésként fogják fel, a természet jelentéstől való átjártságát hangoztatják. Úgy is mondhatnánk, hogy amikor egy tudós megért a természetből valamit, amikor a természeti jelenségről, megfigyeléséről, tapasztalatairól mond valamit, interpretál is egyben, így interpretáció a szó legteljesebb értelmében egy olyan tárca is, mely valamilyen természettudományos jelenséget, eredményt, kísérletet, vagy megfigyelést dolgoz fel. A valóságot jeleníti meg, az elbeszélhető valóság, az elbeszélhető tudomány reprezentálódik bennük. Tárcák a tudományról „A jelenségek természete és végső oka túl fekszik ama határon, meddig az emberi szellem előre hatolni képes. " 9 A Fővárosi Lapok hasábjain megjelenő, ismeretterjesztő tárcák közül itt azokat mutatjuk be, melyek Almási Balogh Tihamér (1838-1907) és ifj. Apáthy István (1863-1922) tollából születtek. Az újság, mely helyet adott ezen írásoknak, a Fővárosi Lapok, a korszak egyik legtekintélyesebb irodalmi napilapja volt. 1864-ben indult, 1867-ben Vadnay Károly (1832-1902) vette át a lap szerkesztését. Vadnay, a korszak irodalmi szervezője tekintélyt 8 Németh L.: Orvostörténet és szellemtudomány. Iskola és egészségügy 1934. 22-41. 9 Almássy B.: Életerő. Fővárosi Lapok 1867. 115. sz. 458-459.
