Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - RÁKÓCZI Katalin: Tizenöt prédikáció a pestisről. David Reuss prédikációs könyve

Mivel a „közember" a füveskönyvekben szereplő gyógyszerek összetevőit nem tudja megfizetni a patikákban, érdekes válogatást közöl olyan gyógynövényekből, amelyek a ház körül, „udvarban és kertben" megteremnek és elkészítésük is könnyűnek mondható. A 20 pestisgyökér

31 minden variációja, - amelyeket a népszerű tudományos könyvek egész sora felsorol, - szerepel a javaslatai között. Különös szerepet szánt a Szentlélek-gyökérnek. Az arany és ezüst ékszerek hordását is melegen ajánlja. Érdekesnek tarthatjuk azt a hangsúlyos figyelmeztetést, hogy a betegnek nem szabad kiadósan táplálkozni, hogy az étel ne gyengítse le a testet. Helyette főzeteket, teákat javasol. A leggyakrabban előforduló gyógynövények e célra: angelika (angelica silvestris), sóska (rumex acetosa), macskagyökér (valeriána officinalis), földitömjén (pimpinella), encián (gentiana), kurkuma (curcuma zeodaria), farkasalma (aristolochia) stb. Figyelemre méltó tanácsai még: üres gyomorral senki ne hagyja el a házát; orra előtt tartson egy kendőt citvorgyökér és ruta-keverékkel elkészített főzettél átitatva; az orr- és fülnyílásokat ecettel mossa ki; ugyanígy a kezeket is ecettel kell lemosni hazaérkezés után. A táplálkozást érintő tanácsai: pálinka és egyéb „heves" italok fogyasztása tilos, az ételeket ecettel kell elkészíteni, és csak friss vajat szabad fogyasztani.

32 Egy alkalommal említi Galénoszt, amikor a „velencei térjék"

33 kerül szóba, amit Reuss izzasztásra ajánl. A preventív rendelkezéseknek és rendszabályoknak nem szentel külön prédikációt Reuss, de mindegyik beszédében találunk elszórtan, sőt hangsúlyozottan kiemelt, ide vonatkozó részleteket. Felhívja figyelmét a fertőzés veszélyére, és ezt mindenütt, ahol alkalom kínálkozott, elmondja. Kerülni kell a nagy társas összejöveteleket: vásárokat, lakodalmakat, de az esküvőket nem kell elhalasztani; a gyermekek védelme érdekében pedig a veszély elmúlásáig be kell zárni az iskolákat. A beteget izolálni kell, ám egyetlen helyen sem beszél arról, hogy kórházba kell vinni őket, bár Körmöcbánya a 16. század végén már két kórházzal is rendelkezett.

34 A 8. prédikációban visszatér e témához, és hangsúlyozza, a beteget nem szabad kórházba vinni, ápolását otthon, a családban kell megoldani, a beteget nem szabad kitaszítani. Ennek okát valószínűleg abban látta, hogy ez a betegség igen gyors lefolyású. Reuss több helyen is beszél az általános elszegényedésről, ami ezt a vidéket az utóbbi időben sújtotta, és a járvány is ennek a következménye, hiszen megakadályozza a kereskedelmet, és a bányászatban is visszaesést jelent. A bányászoktól a szerző elvárja, hogy az elmondott óvintézkedések betartása mellett feltétlenül szálljanak le az aknákba, és termeljenek. Az ő szerepüket a városi elöljáróságéval hasonlítja össze, a magisztrátusnak is A 16. sz. legismertebb tudományt népszerűsítő nemet író Ryff, W. H. (Rivius, Quintus Apollinaris) volt, elképzelhető, hogy Reuss ismerte egyik-másik könyvét, mert számos könyvébe felvette a „20 pestisgyökeret", pl.: Kurtzs Handtbüchlin und Experiment vieler Artzneyen ...Frankfurt, Raben, G. und W. Hanen Erben, 1563; sőt olyan művekben is szerepelteti, amelyeknek témája nem indolkolja, pl.: Newe heilsame vnnd nützliche Badenfahrt. Würzburg, Miller, J. 1549; egy pestis-regiment közöl Reformierte Deutsche apoteck ... Straßburg, Rihel, J. 1573 c. könyvében. Lásd még: Rosner, E.: Berufskrankheiten in der Predigtliteratur des 16. Jahrhunderts. SA, 13.(1941) 193-206; Sahmland L: im. 258 ff. Érdekes figyelmeztetés, de hasznos, mivel a bányavárosoknak nem volt mezőgazdasága, sem állattartása, az élelmiszert a környező tálvakból hozták piacra, és ez tisztaság, sterilitás szempontjából nyilvánvalóan kívánnivalót hagyott maga után. „Venedischer oder gemcsser Tyriack", számos, abban a korban jól ismert összeállításról történik még említés, amit ma már nehezen tudunk azonosítani, pl. liberantis, Güldenes Ei - aranytojás stb., a 3. prédikációban pedig Hippokratészre hivatkozik, aki szintén alkalmazott terjéket. Kapronczay, K.: Ungarische Grubenärzte im 16. und 17. Jahrhundert. WB, 1987/23 85-87.