Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

éleinek is ismert és elismert személyiségei voltak, a szűkebb szakmai tevékenységükön túl bekapcsolódtak lakóhelyük és működési területük lokális kutatásába, annak kulturális életébe, sőt helyenként a népi gyógyászati gyakorlatot kiegészítve ismereteket is közvetítettek, és így megbecsülést és elismerést szereztek a lakosság körében. Megérdemlik, hogy tevékenységük ne merüljön feledésbe. I la nem is utolsó pillanatban, de elég későn került sor erre a munkára, hiszen a sírkövek főleg a 19. századból származók - helyenként már nehezen közelíthetők meg, egy részük pedig - hozzátartozók hiányában - nem azonosíthatók, az idő vasfoga lekoptatta róluk a neveket, feliratokat. Elismerésre méltó az. igyekezet, amivel a szerző ezt a kötetet összeállította, ám műve távolról sem tekinthető teljesnek. Ez. a feltáró és összegző munka csupán fontos kiindulási pontot jelent és impulzus kíván lenni a további gyűjtésekhez és feldolgozásokhoz. Sajnálattal kell elmondani, hogy a sírhelyek fényképei, - bár nagy részük elkészült, - anyagi okok miatt nem kerülhettek e kötetbe. Csak remélni tudjuk, hogy a második kötet, a szerző szorgalmának és kitartásának eredményeképpen, már ezt a hiányt is pótolni tudja. Addig is megszemlélhetjük az 1848/49-es szabadságharcban részt vett gyógyszerészek emléktábláját a budavári Tárnok utcában, az Arany Sas patikamúzeum szomszédságában, az I. világháború patikus-hőseinek emléktábláját a Bp. IX. ker. Hőgyes Endre utca 7-9. sz. 1. emeletén, a II. világháború és holocaust áldozatainaknevét pedig a Magyar Gyógyszerészeti Kamara székházának bejárata mellett. A neves elődök emlékének gyűjtése, ápolása a hálás utókor feladata, és ennek e könyv szerzője példás szorgalommal eleget is tett. Rákóczi Katalin Vollmuth, Ralf: Das anatomische Zeitalter. Die Anatomie der Renaissance von Leonardo da Vinci bis Andreas Vesalius. München, Verlag Neuer Merkur, 2004. 185 p., ill. A fiatal, ám máris méltán nemzetközi hírű würzburgi orvostörténész, Ralf Vollmuth ebben a tartalmábankülsejében egyaránt remekbeszabott kötetben a reneszánsz anatómia világát, fejlődésének útját rajzolja meg számunkra, mégpedig a legfrissebb kutatásokra támaszkodó tudományos igényességgel, ugyanakkor igen olvasmányosan is. A reneszánsz anatómiai forradalma nem csak orvostörténeti szempontból érdemes figyelmünkre, hanem azért is, mert egyfajta paradigmaváltás, általános szemlélet- és gondolkodási módszerváltás tünetének és eredményének is tekinthető. Hiszen az emberi test megismerése, a világ tapasztalati és kritikai - vagyis egyszerre empirikus és racionális - felfedezésének része volt csupán. A reneszánsz anatómiai forradalmára azonban nem előzmények nélkül került sor: az anatómiai ismeretek fejlődésének folyamata, ha lassan és jelentős üresjáratokkal is, már a kora ókorban megindult. A kötet bevezetője röviden, az elméleti-filozófiai hátteret is bemutatva foglalja össze e folyamat ókori-középkori történetét. Mint rámutat: az anatómia az ókorban, s a középkor túlnyomó részében gyakorlati célokat szolgált: a belőle levonható elméleti következtetések, a diszciplína relatív elhanyagoltsága, az arisztotelészi rendszer-elvűség és a nedvkórtani elmélet szilárd uralma miatt, elmaradtak. Mégis, az ókori - elsősorban Eraszisztratosz, Hérophilosz és Galénosz nevéhez köthető és elsősorban állatokon végzett - boncolások számos fontos élettani, anatómiai ismerettel gazdagították az orvostudományt. A középkori anatómiát az arabokat fordító salcrnoi orvosok, majd Saliceto, Mondeville, és a különösen részletesen bemutatott Mondino képviselik (sajnálatos módon a nagy hatású arab munkákról alig esik szó). A 14. századtól egyre gyakoribbá váló oktató vagy törvényszéki orvosi célú emberboncolás elterjedése módszertani és tartalmi szempontból egyaránt előkészítette a talajt a reneszánsz minőségileg új anatómiája számára.7 A kötet második főrésze a polihisztor Leonardo da Vinci anatómiai ismereteit elemzi. Vollmuth Leonardo művészi rajzait rendkívüli jelentőségűnek látja: e rajzok mind színvonalukban, mind szemléletükben oly alapvetően újak voltak, hogy alig-alig illeszthetők valamiféle fejlődési folyamatba, s hatásuk sem mutatható ki egyértelműen (hiszen a rajzokat a maguk korában csak igen kevesen ismerhették). Igen érdekesek azok a gondolatmenetek, amelyekben Vollmuth az egyes rajzok genezisét próbálja rekonstruálni, illetve megkísérel rámutatni azokra az elméletekre amelyekből e rajzok kibomlottak. A szerző ugyanekkor Leonardo számos anatómiai felfedezésére is felhívja figyelmünket. A következő, szintén igen tanulságos fejezet, a Vesalius-előtti európai anatómiai ismereteket és szerzőket mutatja be nekünk, Zebritől, Da Carpin, Massán, és Estienne-en át Ryfflg. Világosan magyarázzad számunkra miféle nézetkülönbségek, lehetőségek, korlátok szabták meg a korabeli anatómia fejlődésének útját. Hangsúlyosan hívja fel figyelmünket a könyvnyomtatás és így az anatómiai ábra megjelenésének döntő fontosságára (enélkül ugyanis a vesaliusi mű elképzelhetetlen lett volna). Igen részletesen szól a különféle anatómiai ábratípusokról és az egyes ábrázolások egymásra hatásának, cs szerzőik éles plágium-vitáinak különös történetéről, ám olvashatunk itt a