Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BLUM, Paul Richard: Natürliche Theologie und Religionsphilosophie im 17. und 18. Jahrhundert. Théophile Raynaud, Luis de Molina, Joseph Falck, Sigismund von Storchenau. - Természetteológia és vallásfilozófia a 17. és 18. században. Théophile Raynaud, Luis de Molina, Joseph Flack, Sigismund von Storchenau
mation direkt für das Entstehen des atheistischen Deismus verantwortlich macht. Auch in der Staatstheorie macht der Ex-Jesuit keine Kompromisse, obwohl er von Wolff ausgeht, denn "der Staat existiert für ihn sogar wegen der Religion, weshalb er der Kirche nachgeordnet ist." ]1 Zusammenfassung Wir haben vier Autoren kennengelernt, die das Verhältnis von natürlichem Wissen und Offenbarungsreligion diskutiert haben. Bei Sabundus sehen wir, daß natürliche Theologie überhaupt denkbar ist, bei Raynaud und Falck finden wir die Strategie, den Gottesbegriff für die Naturwissenschaft zu retten, nämlich als externes, transzendentes Prinzip von Wissen. Alle drei beteiligen sich daran, Religion als anthropologische Tatsache zu etablieren: Wer gegen die Religion argumentiert, zerstört die menschliche Vernunft. Storchenau schließlich führt das Argument so weit, daß es die Offenbarung ist, die Wissen möglich macht - zugleich wird das politische Potential von Religion offenbar. Menschliche Praxis bekommt dadurch den Primat einer Leitfunktion in der Beurteilung der theoretischen Grundlagen von Wissenschaften. Ob das den Wissenschaften gut tut, ist eine andere Frage. PAUL RICHARD BLUM, Prof. PhD Philosophy Dep., Loyola College 4501 North Charles Street Baltimore, MD 21210-2699 USA ÖSSZEFOGLALÁS A szerző négy különböző 17-18. századi, a természetes tudás és a vallási kinyilatkoztatás közötti viszonyt tisztázására kidolgozott megoldást elemez. Sabundus szerint létezhet természetes teológia, Raynaud és Falck ezzel szemben arra törekszenek, hogy az istenfogalmat a természettudomány számára, mint a tudás externikus, transzcendentális elvét mentsék meg. Mindhárman egyetértenek abban, hogy a vallást antropológiai tényként kell felfogni, amiből az is következik, hogy aki a vallás ellen lép fel, az egyben értelem-ellenes is. Storchenau álláspontja szerint viszont éppen a kinyilatkoztatás az, ami a tudást lehetővé teszi, hiszen az ember éppen elsődleges alapfunkciója, embervolta révén válik alkalmassá a tudományok elméleti alapjainak elsajátítására. A tudományok igazság-tartalmának szempontjából ez az adottság viszont indifferens. 17 Fritsch, S. 213.
