Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KRÓNIKA - CHRONICLE

KUSSINSZKY KORNÉLNÉ, WIESLAWA SZATKO (1946-2002) Tragikusan korán távozott körünkből a SOMKL könyvtárosa, Kussinszky Kornélné - ahogy mi neveztük „Visu". Kussinszkyné több mint húsz esztendeig dolgozott intézetünkben, 1980-tól a Múzeumban, majd 1992 óta a könyvtárban látta el lelkiismeretesen feladatait. A pedagógiai szakközépiskolát szülővárosában, a lengyelországi Tarnowban végezte, majd 1968-ban, a krakkói Pedagógiai Főiskolán szerzett történelemtanári diplomát. Egy évig tanított csupán, ekkor, 1969-ben, egy magyar férfivel kötötte össze életét, s hazánkba költözött. Előbb raktárvezetőként, majd előadóként, illetve pénztárosként dolgozott. 1977-ben elvált: egyedül maradt idegen földön két apró gyermekével. Visu hihetetlen energiával, optimizmussal nevelte föl egyedül leányát és fiát: mindkettejükből, óriási áldozatok árán diplomás, sikeres, lengyelnek s magyarnak egyaránt kiváló embert formált. Fáradozásai jutalmaképpen, az utóbbi időkben, gyönyörű unokáiban lelhette legfőbb örömét. A gyermek- és unokanevelés, a háztartás gondjai mellett könyvtári munkáját is kifogástalanul ellátta, könyvismertetéseket írt lapunkba, fordított, referáló-üléseinken pedig rendszeresen ő mutatta be a lengyel orvostörténeti szakirodalom legérdekesebb cikkeit, kiadványait. A magyarországi lengyel közösség életében is aktív szerepet játszott: gyakran vállalt részt a lengyel kisebbség kulturális, társadalmi programjainak, ünnepségeinek szervezésében. Visut élete nehézségei közepette mély katolikus hite segítette, ahogy e hitből erőt merítve küzdött egyre súlyosbodó betegségével is. Aki ismerte őt. nehezen hiheti el, hogy már nincs közöttünk. Fiatalos eleganciájára, bájos lengyel akcentusára, lelkes segítőkészségére, lényének kedvességére mindig is emlékezünk majd.