Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - FAZEKAS Tamás: Rusznyák István szegedi belgyógyászati klinikája

vállalta annak a mesterségesen szított, politikai indíttatású „boszorkánypörnek" a levezetését, ami Sántha Kálmán debreceni idegsebész professzor (1903-1956) ellehetetlenítéséhez, akadémiai tagságának és klinikaigazgatói kinevezésének visszavonásához vezetett. Hangadója volt azoknak a politikai élü támadásoknak, amelyek karizmatikus pesti belgyógyász tanártársa, a kommunista rendszerrel szintén nyíltan szembehelyezkedő Haynal Imre (1892-1979) ellen irányultak és amelyek a nagy kardiológus professzor 1958. februári kény szernyugdíj ázásához vezettek. Ezekre a „hibákra" egyik későbbi írásában a Rusznyákot méltató Hollán Zsuzsa is céloz, de azt is leszögezi, hogy „ha nem olyan bölcs, széles látókörű az Akadémia elnöke, mint Rusznyák István, akkor ezekben az időkben ezeknél sokkal súlyosabb hibák történtek volna. " A magát konszolidálni kívánó Kádár-rendszer 1958 után nagyszabású tudomány fejlesztésbe kezdett, mindenekelőtt a természettudományok területén. A rendelkezésre álló anyagi források Rusznyák jóvoltából elsősorban az egyetemektől független akadémiai intézethálózat fejlesztésére fordítódtak. A nevéhez fűződik a hazai kutatóintézeti hálózat koncepciójának fölélesztése: ő rakta le többek között a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) alapkövét is 1968. április 2-án. Még korábban, 1960-1964 között Budapesten fölépíttette az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (KOKI) modern palotáját, világosan látta ugyanis, hogy az egyetemi kutatások mellé egy módszertanilag korszerűen fölszerelt alapkutató intézetet kell teremteni, hogy a hazai biomedicinális kutatás fejlődése lépést tudjon tartani a nemzetköziével. Nem vitatható, hogy a KOKI a magyarországi elméleti orvostudományi kutatás máig első számú műhelye. Miután az I. belklinika éléről nyugállományba vonult, az általa megálmodott és megvalósított intézet első igazgatója lett. 1964. január 19-én jelent meg az Orvosi Hetilap ünnepi különszáma, amelyben Rusznyák professzori katedrát elnyert munkatársai és tanítványai köszöntötték dolgozataikkal a 75 esztendős tudóst; a névsor imponáló: Bálint Péter, Földi Mihály, Gömöri Pál, Hámori Artúr, Julesz Miklós, Karády István, Magyar Imre, Petrányi Gyula és Szenes Tibor. Rusznyák 1970-ben az MTA elnöki tisztségéből is visszavonult, testi ereje meggyengült, látása megromlott, de élénk szelleme egészen haláláig (1974. október 15) jellemezte (4. ábra). Emlékét nem csak a KOKI előcsarnokában 4. ábra: Rusznyák István (1889-1974)