Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - FAZEKAS Tamás: Rusznyák István szegedi belgyógyászati klinikája

és első számú hazai gyógyintézete volt. Ebben a haladó és ez idő tájt rendkívül modernnek számító szellemi légkörben tanult, munkálkodott és érett belgyógyásszá Rusznyák István. Rusznyák István életútja a szegedi katedráig Rusznyák István 1889. január 22-én született Budapesten, lipótvárosi értelmiségi zsidó családban. Édesapja klasszikus műveltségű, görögül, latinul és németül írni-beszélni tudó ügyvéd volt. Már középiskolás diákként szenvedélyes érdeklődéssel mélyedt el a kémiában, s vegyészi-analitikai beállítottságának később kutató orvosi munkája során jó hasznát vette. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán végezte (1906-1911), a diplomát 1911-ben kapta meg. Már medikus korában tudatosan készült az orvos kutatói pályára és a Pertik Ottó (1852-1913), majd Krompecher Ödön (1870-1926) vezette II. sz. Kórbonctani Intézetben dolgozott. Évtizedekkel később tanítványának, Hollán Zsuzsának (* 1920) elmondta, hogy eredetileg kórboncnok akart lenni, s csupán egy kinevezési mellőzés miatt lett a Korányi Sándor által vezetett III. belgyógyászati klinika gyakornoka. 1912-től szegedi kinevezéséig (1931) megszakításokkal a Korányi-klinikán dolgozott. Az első világháború alatt fertőző osztályon teljesített szolgálatot, a proletárdiktatúra idején pedig a Haller utcai Jaures-laktanya orvos főnöke volt. A Korányiiskola másik nagyszerű növendéke, Magyar Imre (1910-1984) a két világháború közötti magyarországi belgyógyászati irányzatokról értekező tanulmányában arról ír, hogy az ifjú Rusznyákot Korányi Sándor „saját kezűleg" tanította kopogtatni. Rusznyák orvosi látásmódját és egész pályafutását döntő módon befolyásolta a Korányi mellett eltöltött időszak. A fiatal, ambiciózus orvost magával ragadta a Korányi-klinika haladó légköre és kutatási irányai, elsősorban a vesebetegségek és az ödéma keletkezésének okai érdekelték. A magyar orvostudomány akkori orientációjának megfelelően kutatási eredményeit a magyaron kívül elsősorban német nyelven közölte. 1921-ben három - Hetényi Gézával (1894-1959) közösen írott - laboratóriumi-diagnosztikai cikke jelent. 52 publikáció birtokában terjesztették fel a magántanári címre, ennek nyomán kapta meg 1926-ban a venia legendit. Már fiatal korában kitűnt jó modorával, elegáns megjelenésével, kiváló előadói képességével és átlagon felüli diagnosztikai érzékével. Ezekhez a tulajdonságokhoz érthető módon nagy magánpraxis társult. 1928-ban a Korányi-klinika második embere, adjunktus lett. 1930. július 19-én elhunyt id. Jancsó Miklós, a szegedi belgyógyászati klinika igazgatója. Az intézet vezetésére hűséges adjunktusát, Purjesz Bélát (1884-1959) kérték föl, aki megbízottként 1931. július 27-ig irányította az intézetet. A tanszékre hárman pályáztak: a szegedi tanári kar által egyöntetűen támogatott Purjesz Béla, a pesti Herzog-klinika adjunktusa, Boros József (1890-1962) és Rusznyák István. A politikai helyzet a jobboldali beállítottságú Borosnak kedvezett, aki tagadhatatlanul jó képességű, a haematológiában és az (elektro)-kardiológiában különlegesen jártas belgyógyász volt. Amikor Rusznyák a kultuszminisztériumból azt a rossz hírt kapta, hogy Klebelsberg Kunó (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter Borost kívánja kinevezni, arra kérte barátját és közeli munkatársát, Korányi Andrást (1903-1995), hogy járjon közbe nagybátyjánál, a felsőházi tag br. Korányi Sándornál, hogy beszéljen Horthy Miklós kormányzóval érdekében. A báró, mivel csak így látta biztosítva az édesapja, Korányi Frigyes (1827-1913) által létesített orvosi iskola fönnmaradását, hajlandó volt Rusznyák protezsálására. Fölhívta telefonon a kabinet-