Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai
Élete vége felé, 80 év felett, a szakirodalom és több évtized gyakorlat birtokában megírta Gyógyszerkönyvét (Kitab asz-szajdana). Ez a könyv nemcsak precíz bibliográfiája miatt fontos, hanem Avicenna szövegeinek homályos részleteit sokszor segít megérteni, hiszen azonos térségben, kultúrában nevelkedett, hasonló érdeklődésű, egymással munkakapcsolatban álló két emberről feltételezhető, hogy ugyanazt a szót ugyanabban az értelemben használja. A könyv a gyógyszerészet egyik alapmüve lett. Az arab nyelvű változat elveszett, a perzsa nyelvű könyv volt használatban egészen a 20. század elejéig. Ekkor találtak Isztambulban egy - hiányos - arab nyelvű példányt, amit azután német orientalisták dolgoztak fel. Al-Birúní nevét viseli az üzbég Orientalisztikai Intézet, amely a Gyógyszerkönyv egyetlen teljes szövegű, európai nyelvű (orosz) fordítását is készítette. Olvasható a MTA Mikrofilmtárában, katalógusszáma: 7554. A Karachiban kiadott kissé hiányos kéziratból készült arab nyelvű kiadás katalógusszáma a Keleti Gyűjteményben: 743.392. 4. Ben Naphis (Aladdin Abu-l-haszan Ali Ibn Abí-l-hazm Al-Kursí, Ibn An-Nafisz) 1213-ban született Damaszkuszban, 1288-ban halt meg Kairóban. 9 Orvos, jogász, irodalmár és teológus. Európában ismert műve a Mudzsaz fít-tibb, amely Avicenna Canonjánák kommentárja. Nemcsak segít annak értelmezésében, hanem, mint gyakorlati igényű munka, jól mutatja, hogy az Avicenna által a négy égtáj felől összegyűjtött anyagból mi állta ki az idő próbáját és mi volt alkalmazásban a betegágy mellett kétszáz év múltán. (Kairó, 1986. Az egyiptomi vallásügyi minisztérium kiadása. Olvasható: MTA Keleti Gyűjtemény, katalógusszáma 749.936) Mintegy százötven esztendő múltán a nyelv és a medicina annyit változott, hogy Ben Naphis könyve is magyarázatokra szorult. 10 Európa a 20. században kezdte igazán becsülni őt, miután Muhdzsiddín At-Tatáví , egyiptomi orvos észrevette, 11 hogy Ben Naphis felfedezte a kisvérköri, háromszáz évvel Szervét MZ/zá/y 12 spanyol orvos előtt. írt dietétikai könyvet is (Kitáb al-mukhtarfil-aghdija), amelynek felkutatása most folyik. 9 A mamlúkok (fehér rabszolgák) korában vagyunk, a bagdadi aranykornak vége. 1258-ban a mongolok, Hulágu vezetésével elfoglalták Bagdadot, az akkori világ „New Yorkját". A hatalmas város lakosságát lemészárolták, sokukat elevenen kibelezték, lenyelt kincsek után kutatva, a mészárlás harmincnégy napig tartott. Az új uralom Egyiptomban kelt életre: fehér (kaukázusi, keleti török, mongol) rabszolgák ragadták magukhoz a hatalmat. A Volga menti sztyeppéról származó kék szemű török rabszolga, Bajbarsz szultánként, Szíriából kiverte a kereszteseket és ismerve harcmodorukat képes volt megállítani Hulagu hordáit. így menekült meg a Nílus völgye attól, hogy Bagdad sorsára jusson. A marniuk uralkodók hamar elarabosodtak, mecsetiskolákat alapítottak, galambposta és futárszolgálatot építettek ki, remek kórházakat és palotákat emeltek, a mai Kairó ismert látványosságait. A mamlúk uralmat a szeldzsuk törökök uralma váltotta fel, majd 1517-ben, I. Szelim szultánnal megérkeztek az oszmán-törökök. 10 Ezt Al-Akszaráí (meghalt 1378-ban) írta meg. Legfontosabb müve a Hall al-mudzsaz, mely Ben Naphis, Avicenna Canonját kommentáló könyvének kommentárja. Az arab medicina a 13. században kezdett hanyatlani, a 14. századra nem volt képes újat létrehozni, jobbára csak a magyarázatok magyarázatai készültek. Egyes kéziratok margóján mégis érdekes megjegyzések találhatók az azt forgató orvosok tollából, főleg gyakorlati megfigyelések. 11 Max Meyerhof, Kairóban dolgozó német szemorvos, kiváló orientalista pedig 1923-ban közölte. 12 A páratlanul tehetséges orvost teológiai nézetkülönbségek miatt egykori barátja, Kálvin parancsára égették meg Genfben, 1553-ban.
