Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai

gikus, orvosi témájú görög könyvek fordításait, feljegyzést, cetlit, amit találtak, majd úgy, ahogy volt, nyilvánosságra hozták. Ezután az orvosok egymás között másolgatták, terjesztették. Sokáig a Haiderabadban (Észak-India) készült kiadás volt az egyetlen. A közelmúltban ismét kinyomtatták Egyiptomban. (Magyarországi beszerzése folyamatban van.) Huszonöt vaskos kötetből áll. Al-Madzsúzí,

3 aki Hippokratésztöl a kortársakig minden elérhető orvosi irodalmat átvizsgált és értékelt, a következő megállapításokat teszi a Haviról. Olyan könyv, amelyben minden tudás benne van, ami egy orvosnak szükséges. Mégis, nagyfokú rendezetlensége miatt oktatásra, tanulásra nem használható. Amint írja, vagy a mester személyes jegyzeteit tartalmazza, és ezeket a fordításokat, vázlatokat, eseteket, stb. a könyveihez, mint nyersanyagot használta, vagy ez egy félkész könyv, és a halál megakadályozta Rhazest abban, hogy átrendezve, megszerkesztve kiadja. A filológusok szerint a Havi kimeríthetetlen forrás, amelynek teljes feldolgozásához több ember élete is kevés volna. Az arab táplálkozástudomány egyik legjelentősebb, ma is, a laikusok által is forgatott könyve Rhazes tollából való, címe: A táplálékok haszna és ártalmaik elhárítása. Jelentőségét mutatja, hogy Ibn Al-Bajtár híres könyvében (ld. később), mint forrást, csaknem teljes egészében átvette. Népszerűségét jelzi a 2000 óta elkészült több új kiadás. A könyv alkalmas arra, hogy vezérfonal legyen a klasszikus medicina dietétikájának vizsgálatában. 2. Avicenna (Abu Ali Al-Huszejn Ibn Abdullah Ibn Színá) Ibn Színá, akit a nyugati világ Avicenna néven ismer, Buhara környékén született 980ban, anyanyelve perzsa volt. 276 munkája ismert. Elsősorban filozófusként és orvosként tartják számon, de fizikus, kémikus, csillagász és zenetudós is volt. A tudományokat és művészeteket - akárcsak kortársai - egységes egészként kezelte. Csodagyerek volt, tizennégy éves korára mestere lett a (az emberiség máig alapvető közös kultúrkincsét jelentő) klasszikus tudományoknak. Tizenhat éves volt, amikor a Számánida birodalom

4 legjobb orvosai az ő irányítása alatt dolgoztak. Ennek a lángelmének nem adatott meg a csendes alkotómunka: élete soha nem volt biztonságban, hányattatásai során könyveit - nem egy közülük óriási terjedelmű - sokszor lóháton, börtönben, stb. írta. Lírai, filozofikus hangvételű versei jogán komoly helye van az arab költők között

5

. Hamadánban (a mai Irán területén) halt meg 1037-ben. Évszázadokon keresztül abszolút tekintély volt az európai orvostudományban és a filozófiában. Aquinói Szent Tamáson keresztül ma is folyamatosan hatással van a katolikus hittudományra. A reneszánsz, amely az (akkori kultúrnyelveken elérhető összes tudomá3 Ali Ibn al-Abbász Al-Madzsúzí, perzsa származású orvos, 10. sz. 4 Ez a terület ma Üzbegisztánhoz tartozik. Buhara és Szamarkand a hellén, indiai, keleti török, arab, perzsa és - a selyemút révén - a távol-keleti kultúra hatásait egyaránt élvezte. Itt a 9. századtól Iszmail Szamání leszármazottai uralkodtak. 1218-ban Dzsingisz kán vetett véget a perzsa számánida hercegek uralmának. 5 Az arab és perzsa versek megítélése olyan dolog, amelyben Kelet és Nyugat ízlése élesen szemben áll. Ami az arabnak formailag tökéletes, megtanulásra méltó gyöngyszem, az nyugati ízléssel közhelyekből álló üres tucatvers. Ami Európában népszerű (Abu Nuvász, Omar Khajjam bordalai, andalúziai erotikus költészet), azt Keleten szégyellik. Avicenna versei az első csoportba tartoznak.