Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai

A modern arab kommentárok és lábjegyzetek teljességgel figyelmen kívül hagyandók, jóindulatú felületes munkák, tele hibával. A homályos értelmű középkori szakszavak és növénynevek értelmezésében jobb esetben a mai enciklopédiákat, rosszabb esetben a mai népnyelvet hívják segítségül. Az arab nyelvű források kiválasztási szempontjai A középkori arab nyelvű orvosi irodalom óriási. Az általános, enciklopédikus munkáktól a speciális, egy-egy betegséget vagy gyógyszert tárgyaló könyvekig széles a választék, túlzás nélkül elmondható, hogy a rendelkezésre álló anyag könyvtárnyi. Megfelelő szempontok alapján válogatva azonban a vizsgálandó szövegmennyiség emberi mértékűre csökkenthető. A klasszikus medicina három fő ágazata a diététika, a sebészet és a gyógyszeres kezelés. Ez utóbbi két részre oszlik: gyógyítás egyszerű gyógyszerekkel és gyógyítás összetett készítményekkel. Az ún. egyszerű gyógyszerek 60-70 %-a élelmiszer vagy fűszer is egyben. A diététikáról tudni kell, hogy eredetileg nemcsak táplálkozással, de tisztálkodással, alvással, mozgással, sőt, az egészséges szexszel is foglalkozott. Ezekből következik, hogy ha a görög-arab orvostudomány alapjait kutatva élettani elképzeléseket, gyógyszereket, táplálkozási szabályokat, betegségmegelőzést célzó intézkedéseket vizsgálunk, a következő témákban kell jó könyvet találni: a) diététika általában: a szemlélet és az alapelvek megismerésére (élettani modell!), b) diététika konkrétan: a táplálékokról, azok hatásairól és az egészség megőrzéséről, c) a gyógyszerkönyvekből az egyszerű, nem kevert gyógyszerek érdekelnek, különösen a táplálékok. Az ilyen témájú könyvekből megfelel az, amely a) nem töredékes, b) az idők folyamán állandó használatban volt és van, c) kellően híres és elterjedt volt ahhoz, hogy befolyásolja a gyógyító gyakorlatot, d) katalán, héber, latin, stb. fordításai hatást gyakoroltak Európára. Ilyen könyvet olvasva feltételezhető, hogy az a téma, amit éppen böngészünk, széles körben elterjedt és sok embert érint vagy érintett. Egy példa: Avicenna Canon-ját olvasva egy adott betegség kezeléséről, ismerve a könyv jelentőségét és elterjedtségét sejthető, hogy Európában évszázadokon keresztül, Keleten pedig ma is alkalmazott eljárást olvasunk. Ezzel szemben Ibn an-Nafísz szenzációs felfedezése a vérkeringésről hétszáz éven át titokban maradt, egyszerűen azért, mert senki sem olvasta a könyvét, amiben ezt leírta. Tehát célomra koncentrálva nem az eredeti, nem a különleges, hanem a legnépszerűbb, rongyosra olvasott könyveket részesítem előnyben. Természetesen, ha valakit nem a széles körben elterjedt gyakorlat, hanem például elveszett görög talizmánkönyvek arab fordításai érdekelnek, jól teszi, ha olyan forrást választ, amit ezer éve úgyszólván nem nyitott ki senki. Ilyen Rhazes í/ávi-ja, vagy Al-Madzsúzí Kámil-ja..