Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - FEDELES Tamás: A pécsi ispotály igazgatói a 14-16. században
nokjainak jövedelme átlag 150 aranyforintra rúgott, 17 így a pécsi ispota javadalmával anyagi téren mindenképpen - az egyházi középréteg elitjébe lehetett jutni. Az ispota Pécs városiasodásában is fontos szerepet játszott, amint azt a középkori Magyarország központi helyeinek kutatása igazolta. 1S Ezek után rátérünk a címben jelzett szűkebb tárgyunkra és a következőkben az ispotály javadalmasait vesszük górcső alá. Az 1320-1532 közti intervallumban forrásaink a kórház igazgatói közül 13 személy nevét őrizték meg. Hét illető (Péter, Tamás, a két Gál, Gergely, Mátyás, Mihály) származása adatok hiányában ismeretlen, négyen (Frankói, a két Nagyvátyi, Tardai) köznemesi család tagjai, míg ketten (Plawe-i és Miklós) polgári származásúak voltak. Plawe-i Konrád személyében egy külhoni (német) polgárt is találunk a kórház javadalmasai között. Csupán egyetlen személy, Miklós nem tartozott az egyházi rendhez, amely vélhetőleg arra utal, hogy ő csak a napi ügymenetet vezette átmenetileg. Tíz személy (76,9%) már az ispotály javadalmának elnyerését megelőzően kanonoki stallummal rendelkezett a pécsi székeskáptalanban. A további három személy közül a később szerzetbe lépett Gál és Nagyvátyi Márton esetében feltételezhető, hogy szintén pécsi kanonokok voltak, azonban forrásaink erről nem tájékoztatnak. Nyolcan (61,5%) a pécsi káptalanban kezdték egyházi pályafutásukat és Plawe-i kivételével valamennyien csupán a városban rendelkeztek javadalommal a későbbiekben is. Ketten (Bálint fia: Gál, Frankói) más egyházi testületekben jutottak először javadalomhoz. Három személy (Frankói, Bálint fia: Gál, Plawe-i) pécsi javadalmával egy időben más beneficiummal is rendelkezett, ám csak Gál tekinthető a szó klasszikus értelmében javadalomhalmozónak. O egy időben öt egyházi testületben (esztergomi, kalocsai, köi, pécsi, zágrábi székes- és a hájszentlőrinci társaskáptalanokban) volt javadalmas. Plawe-i, az egyetlen külföldi származású személy, Boroszlóban is javadalmas kanonok volt. Amint fentebb már említettük, az 1320-1359 között az ispotály élén álló személyek (Péter, Tamás, Frankói János) egyúttal a Szent Bertalan templom plébánosi teendőit is ellátták. Két illető (Plawe-i, Mihály) a pécsi káptalanon belül jutott magasabb hivatalba: Plawe-i baranyai főesperes, míg Mihály a székeskáptalan prépostja lett. Szintén ketten (Gergely, Mihály) a pécsi püspök mellett a helynöki teendőket is ellátták. Ketten (Bálint fia: Gál, Plawe-i), egyházi javadalmaik mellett világi „karriert" is befutottak, hiszen Gál a királyi udvar alkancellári teendőit is ellátta, míg Plawe-i királyi követként Avignonban járt. Egyetemi tanulmányokat a vizsgált személyek közül csak Plawe-i Konrád és Mihály folytatott. Mindketten egyházjogot hallgattak, azonban csak Mihály vikárius szerzett doktori fokozatot. MÁLYUSZ 1971. 85. Kubinyi, A.: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a késő-középkorban. 46. In: Pécs 2001. 43-50. A középkori magyarországi települések centralitás-vizsgálatát Kubinyi András dolgozta ki. Az általa felállított tíz centralitási kategória közül az ötödik a települések egyházi intézményeit analizálja, melyek közt az ispotály léte is igen fontos kritériumként szerepel. Ld. Kubinyi, A.: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén. 14. In: Uő: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. DélAlföldi Évszázadok 14. Szeged, 2000.7-58. Pécs központi szerepére ld. még Koszta, L.: Püspöki székhely és városfejlődés. Pécs központi funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In: Uö (Szerk.): Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995. 233-272.
