Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - KARASSZON István: Hermeneutika és diagnosztika a bibliai Sámson-történetek példáján bemutatva
bizonyítja, de már itt lehet föltételezni, hogy valami nem volt rendjén ezzel a fiatalemberrel sem. 12 - Sámson története azért tragikus, mert a társadalmi integráltság esélyei megmaradtak számára. Az esküvő ugyan botrányba fulladt, hiszen micsoda dolog az, ha az ünnepelt vőlegény fékezhetetlen dühében harminc embert csap agyon! A 15. fejezet elején, mintha enyhe bűntudat támadna a zabolátlan fiatalemberben: kis idő múltán mégis visszatért menyasszonya házába, s egy kecskegidát hozott ajándékba - erről J.L. Crenshaw találóan mondja: „an ancient chocolate box". u A békülési szándék tehát megvan! Mi több: a lány apja nem elutasító. Igaz, a menyasszony időközben már férjhez ment máshoz (végső soron a botrányba fulladt esküvő után természetesnek tűnt, hogy a parti megsemmisült), ám az apa fölajánlja másik lányát. Bárhogy nézzük is ezt az ősi házassági szokást, annyi bizonyos, hogy ez nem ellenséges magatartás az apa részéről. A botcsinálta vőlegény azonban ismét dühbe gurul: újabb öldöklés lesz a dolog vége. Feltűnő mindazáltal, hogy mennyire nem logikus a bosszú: sem az előző alkalommal, sem most nem azokon tölti ki haragját Sámson, akik a számára bosszantó helyzetet okozták, hanem mindig távol és kívül állókon. Az a benyomás keletkezhet, hogy ha ez a tény még valami önreflexióra utalna Sámsonban: nem a közvetlen környezetet sújtja, hanem messzire megy, hogy dühét csillapítsa. Mindenesetre a 15,14-ben már csupán a filiszteusok megpillantásra elegendő számára ahhoz, hogy dühbe guruljon (ismét: „megszállta az Úr lelke"), s káprázatos erővel olyan dolgot művelt, amit méltán örökített meg a történelem: egy szamár állkapcsával ezer embert vert le. Ha ismét hiperbolikus ez a szám, és csak százról beszélünk, akkor is elképzelhetetlen erőről tanúskodik a történet. Ez azonban már a vég: egy ilyen hatalmas erő és zabolázhatatlan karakter együtt nem fér meg a társadalomban. Etám sziklabarlangjában lakik ekkor már Sámson, és már szeretteihez se tér többet haza. Azt kell mondjuk, hogy Sámson öldöklései közül az egyetlen értelmesnek mondható tett éppen az utolsó: ti. a 16,30-ban olvasható összedöntése Dágón templomának, s a benne lévők megölése (ide értve magát Sámsont is). Hogy mit gondolunk róla, az most másodlagos, de legalább érthető, hogy ezt a tettet a bosszú vezette; az előzőknél ilyen racionális okot nehezen mondhatnánk. Hasonlóan irracionális azonban a 16. fejezet elején leírt hőstett: Sámson Gázában egy prostituálthoz megy be, s ezt az alkalmat a filiszteusok ki akarják használni, hogy elfogják őt. A szöveg azonban nem árulja el, hogy Sámson e tervet észre12 Igen érdekes, hogy amikor Saul (Dávid hárfázásának hatására) megkönnyebbül, azt is a rú"h = lélek szó gyökeréből képzett igével fejezi ki az elbeszélés, az \Sám 16,23. Úgy tűnik, hogy az elbeszélés meglehetősen tudatosan, a rendelkezésre álló lehetőségekkel fejezi ki: betegségről van szó! Nem szándékom itt most a Saultörténetekkel foglalkozó irodalom áradatát a hallgatóságra zúdítani, csupán megjegyzem: a Saul-történeteknek van egy felfelé és egy lefelé szálló ága. A felfelé szálló ág nyilván egy kiváló harcos férfit ábrázol, míg a lefelé szálló ág egy pszichikai betegségtől gyötört személyt - mint ha csak arról lenne szó: ez a kiváló férfi hatalmas dolgokat vitt végbe, de sajnos egészségi állapota alkalmatlanná tette az uralkodásra. A szakirodalom összefoglalóját röviden elolvashatja az érdeklődő W. Dietrich, Die frühe Königszeit in Israel. 10. Jahrhundert, Stuttgart, Kohlhammer Verlag, 1997.,43-59. lapjain. 13 J.L. Crenshaw, Samson: A secret betrayed, a vow ignored, London, SPCK, 1979 c. könyvéből egyébként is sokat tanulhatunk. Igaz ugyan, hogy - miként a könyv címe is elárulja - Crenshaw is igen erősen a 16. fejezet mondanivalóján orientálódik, amiben jelen soraink nem követik az amerikai tudóst. Abban mindazáltal egyetérthetünk, hogy a bibliai szöveg végső megfogalmazása művészi szépséggel történt, s átfogó gondolati egységet garantál: a fiúi engedelmesség és az erotikus kötődés feszültsége valóban áthatja a 13. és 16. fejezeteket - ám éppen az általunk eredetinek tartott középső részre kevéssé jellemző. (Vö. cikkét is: The Samson saga: Filial devotion or erotic attachment? Zeitschrift fiir die Alttestamentliche Wissenschaft 86 [1974], 470-504.).
