Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - SEBESTYÉN Gyula: Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába

1956-ban az ország új területi-adminisztratív beosztása folytán Székelykeresztúr járási székhellyé vált. Ez újabb lehetőség a város egészségügye fejlődésében is. A város megint járási tisztiorvosi-főorvosi státust kapott. Dr. Forvith József 1956-1959 között, majd Dr. Moldován István 1959-1960 között töltötték be ezt a tisztet. A kórházi ágyak száma a következőképpen alakult: - belgyógyászati osztály 30 ágy - gyermekgyógyászati osztály 15 ágy - szülészet- nőgyógyászat 25 ágy - TBC osztály 30 ágy. 1968-ban a kórház 20 ágyas általános sebészeti osztállyal bővült. Ezen az osztályon két sebész szakorvos működött: Dr. Huszár Gyula és Dr. Dániel Tibor. 1971-től a kórház ágylétszáma 160-ra emelkedett, majd 1974 után 165-re, és ami a mai napig fennáll. Tekintettel az orvostudomány rohamos fejlődésére és a sebészeti beavatkozások csapatmunka jellegére, 1974-ben az egészségügyi felsőbb szervek a sebészeti osztályt megszüntették. Ugyancsak a TBC osztály, valamint a tüdőgondozó profilváltása folytán a Gyárfás-féle épületben, annak renoválása után beindult a gyermekkori reumatikus utókezeléses osztály 50 ággyal. Jelenleg értelmi fogyatékos gyermekeknek ad otthont. Voltak orvosok, akiknek nevét senki sem jegyezte fel: fagyban, tűző napsütésben járták a messzi utakat, hogy betegeiknek elvigyék a gyógyulást. Utódaik most is itt állnak a betegágy mellett, enyhíteni a szenvedést és visszaadni az egészséget. A gyógyítás öröme kárpótol fáradságért, lemondásért és lankadatlan munkáért. Az alkotás szépségével tölti meg minden orvos életét. Az 1989-es decemberi politikai események és az azt követő rendszerváltozással együtt gazdasági és egészségügyi reformok sorozata még a mai napig sem hozott megnyugtató jövőképet a város és vidéke egészségügyi helyzetében. Átszervezések, profilváltások, egységek megszüntetése, leépítések, a néhány éve bevezetett családorvosi betegellátási rendszer, a mentőszolgálat modernizálásának elmaradása - mindezek nem járultak hozzá a remélt minőségi javuláshoz. Végezetül szabadjon egy megjegyzést tennem jelenlegi fejlődésünkről is: megmaradásunk kemény, kitartó szellemi, szakmai munkától és anyagi áldozatoktól függ. Kötve voltunk és még mindig kötve vagyunk egy kisebbségi sors ismétlődő nehézségeihez. Még az utolsó évtizedben sem tudtuk a magunk erejéből megvalósítani szerény elképzeléseinket sem, amelyek pedig igencsak javunkra válhatnának. GYULA SEBESTYÉN, MD H ead-physician 525 300 Cristuru-Secuiesc Str. Kriza János 53. Harghita ROMANIA