Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - SEBESTYÉN Gyula: Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába
Ugyanezt figyelte meg és írta le Orbán Balázs a Székelyföld leírása című müvében (1868), e vidéken jártában: "A gagyi gyerekekről mondják (arra vonatkozva, hogy sok golyvás van köztük), hogy egyet, kinek golyvája nem volt, játszó társai azzal bosszantották, hogy nem is gagyi; ez keservesen sírni kezdve, mentegetőzött, hogy az Isten még neki is adhat golyvát." Az 1870-es népszámlálás szerint a Székelyföldön a következő egészségügyi helyzetet regisztrálták: létezett A fennebb elmondottakból az is kitűnik, hogy a Székelyföld lakosságának sem anyagi, sem szellemi lehetőségei nem engedték meg, hogy egészségét és életét a barmokénál többre becsülje. Erről a továbbiakban Kozma Ferenc idézett tanulmányában így kesereg: "Hozzájárul a szerencsétlen gondolkozáshoz az a sajnos körülmény is, hogy a nép elfogult az orvosi tudománnyal szemben. Nem bírván semmi élettani és egészségtani ismerettel, nem tekinti természetes dolognak a gyógyszerek hatását, azt hiszi, hogy az emberi test szervei és az életmű-folyamat oly titokszerűség, amelybe senki bele nem pillanthat, s így az orvos is a kuruzslásnak csak egy nemét gyakorolja. Gazdasági elveinek ferdeségét, az emberi élet igen csekélyre becsülését s tudatlanságát végül a vallásos együgyűség köpenyébe burkolván, azt tartja, hogy ha Isten O Szentsége még életet ígért, megtartja, ha nem pedig, az orvosság sem használ. Szép dolog az Istenbe vetett hit, mindenesetre: de ha magunkat meghűtöttük, ha tüdőgyulladást kaptunk, ha váltóláz vagy typhus vert le lábunkról, vagy ha a gyermek tudatni sem képes fájdalmának székhelyét, és a tudomány már bebizonyította, hogy van egy mód, melyen a gyakorlott orvos felismerni képes az életfolyamatban esett zavart, van egy eszköz, melynek segítségével a rend ismét helyreállítható, van egy szer, amely a lázas vér magas hőfokát lejjebb szállítja, van egy nuis, amely a vérnyomást fokozott tevékenységével váltja fel, van egy harmadik, amely a gyomor idegeit serkenti nagyobb tevékenységre, az emésztést és elválasztást mozdítja elé ... szóval midőn megvan a lehetőség, hogy az ember maga-magán segítsen: nos édes székelyeim, talán mégis gyerekes dolog összedugott kézzel appellálni Istenre, hogy O legyen a szenvedő beteg orvosa?!" Az általános székelyföldi állapotokat ismerve, el kell hinnünk, hogy 1825 előtt Székelykeresztúron és környékén alapfokú orvosi ellátás még nem létezett. A 19. század második felében az orvostudományban bekövetkezett nagy reformok és átalakulások eredményesen járultak hozzá Székelyföld egészségügyi helyzetének javulásához is. A modern gyógyszertani elvek ekkoriban hódítottak teret a gyógyászatban. A tapasztalat alapján rendeltek értékes és kevésbé értékes gyógyszereket. A szifilisz európai elterjedése után csakhamar bevezették a higanykezelést, a tényleges hatású gyógyszert, a Salvarsant csak később találták fel. A székel y keresztúri járás külső tisztviselője, Gcilfi Kálmán járási föszolgabírósága idején, praktizált itt elsőnek Felei Lengyel József. Marosvásárhelyen született 1821-ben. 1842ben nyert sebész-doktori oklevelet. 1842 novemberében megválasztják Keresztúr fiúszék orvosává. Több mint ötven éven keresztül végezte kitűnő orvosi szolgálatát. Meghalt Ke12 orvos egy orvosra jut 25155 lakos 43 sebész (borbély) egy sebészre jut 9945 lakos 162 bába egy bábára jut 2640 lakos.