Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

Almási Balogh Tihamér becslése szerint 1872-ben az országban negyven és ötven között lehetett a homeopata orvosok száma. Huszonheten voltak a Magyar Hasonszenvi Orvosegylet tagjai. Balogh szerint az ország több régiójában nem működtek homeopata orvosok, így pl. Erdélyben sem, holott az egész ottani nemesség támogatta a homeopátia ügyét, és a polgárok körében is nagy igény mutatkozott. Balogh reménykedett, hogy a tanszékek beindítása segít megoldani az orvosutánpótlás problémáját. 1874-ben, a főváros közkórházában, a Szent Rókus Kórházban megnyílt a hasonszenvi osztály, négy kórteremmel, hetven ággyal. Az osztályos főorvos Bakody Tivadar lett. (Ez az osztály 1885-ben átkerült az újonnan létrehozott Új Kórházba, amely később a Szent István Kórház nevet kapta.) Ugyancsak 1874-ben, december 11-én tartotta az egylet 100. szakgyülését. 1876 augusztusában Budapest otthont adott egy nemzetközi homeopátiás rendezvénynek: a Németországi Hasonszenvi Központi Egylet itt tartotta 44. évi kongresszusát Bakody elnökletével. 7. Laikusok a homeopátiás mozgalomban A homeopátiás gyógyítást a kezdetektől nagy érdeklődés kísérte Magyarországon a középés főnemesség, valamint az értelmiségiek részéről. Ezt a nagy érdeklődést tükrözi a laikus egyesület, a Magyar Hasonszenvi Ügypártolók Társulata megalakulása 1876. december 26án. A laikus társulat a homeopátia ügyének támogatását tűzte ki célul. Elnöke Péchy Emánuel gróf, titkára Dudits Miklós orvos lett, aki a következő évben elindított egy új, nagyközönségnek szánt folyóiratot Egészségi és Hasonszenvi Közlöny. A Magyar Hasonszenvi Ügypár tolók Társulatának lapja címmel. A homeopata orvosok hálásak voltak a laikusok bizalmáért, támogatásáért, ugyanakkor elítélték a homeopátia jóhírének ártó önjelölt gyógyítók kétes gyakorlatát. Igyekeztek tenni azért, hogy képezzék a laikusokat és megszüntessék a tévtanokat. Szinte valamennyi megjelentetett könyvüket - Argenti kifejezéseivel élve - „kezdő háziorvosok és értelmes nemorvosok használatára" írták. (A szakmával mélyebben foglalkozó, tudományosabb orvosi dolgozataikat inkább a homeopátiás folyóiratokban tették közzé.) Ezek a közérthető útmutatók nagyban hozzájárultak a homeopátia népszerűsítéséhez, különösen a vidéki értelmiségiek (lelkészek, tanítók) körében. A főurak mellett ők alkották a homeopátia ügyének másik lelkes támogató csoportját. 1847-ben megjelent Argenti Döme: Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása c. munkája, amely laikusoknak és kezdő orvosoknak íródott. A következő évtizedekben ez a mü bizonyult a legnépszerűbb homeopátiás könyvnek: átdolgozott és bővített formáiban összesen nyolc magyar és két német nyelvű kiadást ért meg, kb. tízezer példányban fogyott el. Argenti műve nem az egyedüli laikusoknak szóló könyv. Ebbe a műfajba sorolható még Ivanovich András, A hasonszenvi házi és úti orvos, vagyis a tanácsadó kisebb és sürgetőbb bajokban című, 1837-ben megjelent munkája; Lovász Imre 1838-as könyve: Mit tartsunk a Homoeopathiáról? Dr Kraus, Most, Caspari és Hufeland német munkáik után (főkép) a nemorvosok számára.