Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum
korabeli ábrázolások alapján rekonstruálható eszközök segítségével, valamint a fennmaradt elméleti ismeretek alapján egyszerűen nem alakulhatott ki mai értelemben vett elkülönítő kórismézés, terápia, vagy sebészet. Tekintve azonban, hogy a korabeli egyiptomi orvosok külföldön is híresek voltak, a környező népek eredményeihez képest szembetűnően nagyobb hatásfokkal kellett gyógyítaniuk. Ezt pedig csak a kevésbé technika- és eszközigényes módszereknek köszönhették - vagyis kénytelenek voltak elérni a biológiai hatóanyagok eredményesebb feltárását, és minden valószínűség szerint a psychés és intellektuális lehetőségek fokozott kiaknázását. Ez utóbbi a lélek, a psyché erejével való gyógyítás alkalmazásának rendkívül magas szintű művelését eredményezte (vö. a különböző modern orvosi irányzatokban alkalmazott fogalmak, mint pl. akaraterő, immunrendszer, aura, chakra stb.). Világnézetük alapján az ember életének minden mozzanata kapcsolatban állt a túlvilági lények, démonok, istenek világával, így a betegség is ezeknek a láthatatlan hatalmaknak a befolyásától, hatásától függött. Alapvetően a természetfeletti lények akaratának terméke volt, amelynek létrejöttét éppúgy előidézhette az istenek vagy istenné vált lények (mint pl. a halott is) tiszteletének elhanyagolása, mint az istenségek megharagítása valamilyen emberi tettel. Egyes betegségeket maguk az istenek küldtek rájuk, másokat a követeik közvetítettek. Igen sok, kifejezetten betegség démont tartottak számon. 66 Egy részük a legkülönfélébb betegségeket hozhatta az emberekre, mások már a nevükkel is kifejezték, melyik konkrét betegséget vagy szimptómát személyesítették meg az alakjukban. Szükségszerűen következik ebből, hogy a betegségek gyógyítása is vallási, mitológiai és mágikus eszközök, szimbólumok, rítusok alkalmazását igényelte, egyedüli vagy kiegészítő elemként. A „neszit" betegség esetében például (elképzelhető, hogy epilepszia) ezt a betegséggel azonos nevű férfi és női démonpár okozta. Gyógyszerekkel vagy démonűzéssel gyógyították, mint például a következő részletben: „Neszi és Neszit elűzésének könyve. Vissza! Ess arcodrai Nem leszel az égben, nem leszel a földön, nem vagy az alvilágban, nem vagy az áradatban, nem vagy a létezőkben, nem vagy istenben, istennőben. Ne jöjj X, Y fia ellen, avagy ne szállj le rá, ne gyakorold szokásaidat rajta. Óvakodj attól, hogy a karját edd, óvakodj X-től, Y fiától! " (Kákosy L. ford.) 67 A ráolvasások elmondásában természetesen a külsőségek is fontosak voltak. Ha a gyógyító személy megjelenése, öltözete, testbeszéde 68 nem felel meg az ilyen jellegű tevékenység során elvártaknak, az általa végzett szertartások hitelüket vesztik, a résztvevők érzégyök, női figurák is előkerültek (A.M.J. Tooley: Child's toy or ritual object? GM 123, 1991, p. 105; .I.E. Quibell: The Ramesseum, London, 1898, p. 3; J. Bourriau: Pharaohs and Mortals, Egyptian Art in the Middle Kingdom, Cambridge 1988,/?. 79-80, 110; P. Ghalioungui: The Physicians of the pharaonic Egypt, Cairo 1983, p. 62-63.) 64 A Kom Ombo-i reliefről legutóbb Ch. Sambin: La purification de l'oeil divin ou les deux vases de Kom Umbo, ^£48, 1997, p. 185-200. 65 K. S. Kolta - D. Schwarzmann-Schasihauser: Die Heilkunde im Alten Ägypten. Magie und Ratio in der Krankenheitsvorstellung und Therapeutischen Praxis, Stuttgart 2000,/?. 56-86. 66 Illés Orsolya: Az egyiptomi démonhit néhány problémája, szakdolgozat - Budapest, ELTE BTK, 1999. 67 Chester Beatty papirusz VI. vs. 2,12- in: L. Kákosy: Varázslás az ókori Egyiptomban, Budapest 1974,/?. 51. fiíi Pl. ha a gyógyító személy maga sem hisz sikerében az rontja a gyógyulás esélyét. Vö. K. Thomas: General Practice Consultations: is there any point in being positive 9 , British Medical Journal 294, 1987,/?. 1200-1202; R. Ornstein - C. Swencionis: The healing brain. New York, Guilford Press, 1990; M. Chesney - R. Rosenman, in: Anger and Hostility in Cardiovascular and Behavioural Disorders, Washington -London, Hemisphere Corporation, 1985; S. Sheren: Psychosomatic Medicine, 1989.
