Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban

A TANKÖLTEMÉNY AZ ORVOSI OKTATÁSBAN SCHULTHEISZ EMIL „Aut prodesse volunt, aut delectarepoetae " Horatius: Epistolae II.3. Ars memoraíiva A tanulás, mind az ókorban, mind a középkorban a kéziratos tankönyvek csekély száma miatt nem kis mértékben memorizálás volt. Megkönnyítésére különféle irodalmi formákat és módszereket alkalmaztak, amelyeket a középkori irodalom ars memoraíiva cím alatt foglalt össze. A memorizálás legjobb módja már az ókor óta kedvelt költői forma volt, a poéma didacticum, amit Galénosz megjegyzése a versforma fontosságáról megerősít:,, Carmina medicamentorumque memóriám maxime conducanl" (Kühn XV. 115.). A tanköltemény korukbeli elnevezése változó, poéma, versus, carmen egyaránt előfordul a poesis didactica címszó alatt. Az orvosi tárgyú neve a poéma medicum. A tankönyvek-monográfiák legjobb esetben egyetlen mondatot szentelnek ennek a kérdésnek, mivel magának a medicinának fejlődése szempontjából valóban kevéssé jelentős. Ez igaz az orvostanra, mint tudományra vonatkozóan is, a tanulmányokban és az oktatásban való szerepe azonban jelentős, semmiképpen sem becsülhető le. A didaktikus költészet évszázadokon át segítette a medicina studiosusait, és nem ritkán a gyakorló orvosnak is segítségére volt.

1 Formáját és beosztását illetően igen jellegzetes Tereníianus Maurus, a Kr.u. 2-3. sz. fordulóján, kifejezetten iskolai célokra készült poéma memoriale-ja. A leoninusi hexameter vagy az ún. versus caudati használata tünt a legalkalmasabb mnemotechnikai segédeszköznek, amit a kitűnő dán anatómusprofeszor, aki didaktikai kérdésekkel is sokat foglalkozott, Thomas Bartholinus De medicis poeíis dissertatio című tanulmányában (Kopenhagen, 1690), még a 17. sz. végén is megerősített, úgy vélvén, hogy ami e sorokban rejlik, „plus laboris, quam ingenii". Ezt igazolják azok az eredetileg prózai szövegek, amelyeket később hexameterekbe foglaltak, mint Hippokratész Prognosztikonja, vagy Galénosz ' Kutatásainkat erre kiterjesztve, egyetlen fejezetbe, egységes rendbe sorolva, a periódusok határait mindkét irányban tágítottuk, és a kérdést az ókortól egészen a 18. századig tárgyaljuk. Részletesebb tárgyalás azért vált szükségessé, mert sem a tankönyvek, sem a monográfiák nem foglalkoznak vele kellő részletességgel. Kutatásaink kapcsán nylvánvalóvá vált, hogy újab személetü rendszerezés adhat csak áttekintést a műfajnak az orvosi oktatásban betöltött szerepéről. A vonatkozó általános jellegű irodalmat lásd Hajdú, H.: Das mnemotechnische Schnjjtiim des Mittelalters. Bp., 1936. 53., ill. Dilg, P.: Das medizinisch-botanische Lehrgedicht des Mittelalters. ActaCongr. Int.. Hist. Pharm. 1971. Stuttgart, 1972. 86-87.