Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

könyvek felosztásaihoz hasonló tagolás volt érvényben, ennek pontosabb meghatározása azonban az Archaikus korból és az Obirodalom korából származó közvetlen források híján nem megoldható. Pontos ismereteink az Újbirodalom idejére tehetők. Természetesen az ókori egyiptomiak emberről alkotott anatómiai

7 képe jelentősen különbözött a modern felfogástól, hiszen orvosi boncolásokat nem végeztek. A belső szerveket jól ismerő balzsamozó papok és a hivatalos gyógyító személyek képzése ugyan egyaránt az Élet Háza intézményében folyt, ahol sok esetben azonos könyveket tanulmányoztak, gyakorlati ismereteiket azonban teljesen különböző módon szerezték. Úgy tűnik, élesen elválasztották egymástól a két tevékenységet.

8 Geneológiai vizsgálatok során is csak egészen elvétve találtak egy-egy családban balzsamozó papot és orvost.

9 A két szakma elkülönülését jól mutatja, hogy az egyes testrészek megnevezése is számos esetben különbözik az orvosi és a papi szaknyelvben, pl. a 'tüdő' szóra a rituális nyelvben a smA szót használták, míg az orvosi szakzsargon az wf A szót is alkalmazta.

10 A testrészeket a halotti szövegek egy csoportjában listába rendezve sorolták fel. Ezek az ún. anatómiai listák

11 először az óbirodalmi Piramisszövegekben tűntek fel, majd továbbéltek a középbirodalmi Koporsószövegekben és az Újbirodalomtól a Halottak Könyve egyes fejezeteiben, hogy csak az említett korszakok legismertebb szövegeit említsem. A felsorolások az istenekkel azonosított testrészek tökéletes működését, és ezzel a halott teljes életét kívánták biztosítani a Túlvilágon. Hogy ez a szemlélet nem szorítkozott pusztán a halotti rituálé cselekményeire, hanem az élőkre is vonatkozott, azt jelzi, hogy részleteit gyógyító szövegekben is megtalálni, mint például a Berlinben őrzött ramesszida kori, gyermekgyógyászati papiruszként is emlegetett Anya és gyermeke papiruszon

1

" olvasható: „Fejed csúcsa Ré, egészséges gyermek, tarkód Ozirisz, homlokod Szatisz - Elephantine úrnője, halántékod Neit, két szemöldököd a Kelet ura, két szemed az emberiség ura, orrod az istenek táplálója, füleid a két ureusz, könyökeid az élő sólymok, egvik karod Hórusz, a másik Széth, egyik oldalad Szopdu, másik Nut, ... jb-szíved Montu, HAtj-szíved Atum, húsod Min,... egyik lábad Izisz, másik Nephthüsz ... mert védi ... védi neved, és nincsen ott hús az összes isten [vedel]

me nélkül... ".(MuK 20 (U) 4,8-5,6). 7 F. Jonckheere: Les médians de l'Egypte Pharaonique. Bruxelles. Fondation Egyptol. Reine Elisabeth, 1958 rec. R.P. Charles, RdÉ 13, 1961, 143-144; P. Ghalioungui. The Physicians of the pharaonic Egypt, Cairo 1983; John F. Nunn: Ancient Egyptian Medicine, London 1996, p. 113-135; Th. Bardinet: Dents et mâchoires dans les représentations religieuses et la pratique médicale de l'Egypte ancienne, Rome 1990, Chapter XII; W. Westendorf: Handbuch der altägyptischen Medizin, Leiden-Boston-Köln, Brill, 1999, 472-479; stb. 8 legutóbb K.S. Kolta- D. Sch\varzmani>Sc/7i7/s7;ai«e/-.' Die Heilkunde im Alten Ägypten. Magie und Ratio in der Krankenheitsvorstellung und Therapeutischen Praxis. Stuttgart 2000, 78-86. 9 Györy 11., Gyógyítók az ókori Egyiptomban, Lege Artis Medicináé 11/1, 2001, p. 84-89. "' J. FI. Walker: Studies in ancient Egyptian Anatomical Terminology, The Australian Centre for Egyptology Studies 4, Warminster 1996, 147-186. " pi. Pyr 1303-1315: Halottak Könyve 42 ésl72; Ch Beatty VII, vs. 2,5-5, VIII. rs 7,1-9,6; Vatikáni mágikus pap. = A. Erman, ZÀS31, 1893, 119; Torinói mag. Pap. = A. Erman. ZÀS31, 1893, 123; Behague-i szobortalapzat = Ét. Drioton, Rev. Ég. Ane. 1, 1912, 133; G. Lefebvre: Tableau des parties du corps humain mentionnées par les Égyptiens, Supplément ASAE 17, Le Caire 1952. 12 A. Erman: Zaubersprüche fur Mutter und Kind aus dem Papyrus 3027 des Berliner Museums, Abhandlung der Königl. Preuss. Akad. Der Wissenschaften, Berlin 1901.