Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között

dokrin therapiák közismerten a korszak belgyógyászatának jellegzetes és igen hatékony teljesítményei közé tartoztak. A pajzsmirigyhormon hatásmechanizmusáról szerzett ismeretek gyarapodása emelte a therapia színvonalát. A harmincas évek végén Julesz a dijódtirozinnal szerzett tapasztalatai­ról számol be. 93 Alkati szempontból tanulmányozzák a thyroxin és az altatók antagonizmu­sát. Tapasztalatot szereznek a myxoedema thyroxin kezeléséről, a dysmenorrhoea és az arteriosclerosis pajzsmirigy hormon therapiájáról, az ennek során észlelt oedemakeltő ha­tásról és a jódérzékenységröl. Megkísérlik a Basedow-kór kezelését antagonistának tartott hormonokkal (ovarium, pancreas) is. Általában a therapiák felépítésében a pozitív és negatív endokrin kölcsönhatá­sokat messzemenően számításba vették. A parathyreoidea készítményeket a mainál jóval tágabb indikációs területen próbálták alkalmazni. E meggondolások a kalcium mobilizáló hatásra összpontosultak. Ezen okból adták az urticaria, a klimax, a tüdőtbc, valamint a mészanyagscere és a gyomorszekréció kapcsolatának figyelembevételével a gyomorbajok esetében. Az inzulin köztudottan a 20. század egyik legkiemelkedőbb orvosbiológiai felfedezése volt. Az új gyógyszerről 1923-ban Bálint publikál. 96 A húszas évek közepén már leírják az inzulinrezisztencia jelenségét. Egyidejűleg sokféle indikációval kezdik adni a szert, roboráló hizlaló célzattal is. Egyesek ennek polypragmáziájára is utalnak. Az inzulin szívizmot károsító hatására Haynat 1 Ww'ja fel a figyelmet. Schill 1931-ben a szer által okozott anaphylaxiás reakció megelőzéséről ír. 98 A magyar készítményről 1930-ban olvashatunk. 99 Az inzulint kipróbálták nálunk anaemia perniciosa, scleroderma, Basedow-kór, ciánmér­gezés gyógyítására is. Külön fejezetet érdemelne az inzulin shock kezelés témája az elme­gyógyászatban, mely nálunk a harmincas évek második felében honosodott meg. A túlada­golás szövődményeire többen is figyelmeztettek. Ilyen esetekben antagonistákat (adrenalin, pajzsmirigy hormon) javasoltak. Az elhúzódó hatású inzulinkészítményekkel szintén a harmincas évek második felében ismerkedtek meg klinikusaink. A mellékvese hormonjai közül elsőként az adrenalin foglalta el előkelő helyét a klinikai gyakorlatban. 1923-ban írnak az életmentő intracardiális tonogen injekcióról. 100 Intoxikáci­ós fejfájások oldására is felhasználják a szert. A húszas évek végén jelenik meg a kéregké­szítmény, az Interrenin, a negyvenes években a Percorten. Indikációs területük a polyglandularis hormonelégtelenség valamint a hisztaminshock. Az acetylcholint és készítményeit arteriosclerosis és hypertonia eseteiben alkalmazzák. A nemi hormonokat is igénybe veszik belgyógyászati kórképek kezelésekor. Női nemi hormonnal kísérlik meg a haemophyliások gyógyítását, a Basedow-kór és a gyomorfekély kezelését. A hypophysis hiperfunkciójának visszaszorítására szexhormonokat adnak. "Gy., 1937.27-28,407. % O.H., 1923. 39,491. "O.H., 1924. 50, 891. 98 O.H„ 1931. 28, 735. M O.H„ 1930.3,62. I00 O.H., 1923. 15, 171.

Next

/
Thumbnails
Contents