Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
Az immuntherápiák egy része közismerten bevált és tartósan beilleszkedett az orvosi gyakorlatba. A huszadik század elején kialakult immundinamikai beállítódással egyezően a regeneratív mechanizmusok mozgósítására alig áttekinthető tömegű ingerterápiát dolgoztak ki. Az ingerekre bekövetkező kurativ immunválaszt szinte minden beavatkozáskor (hő, fény, vegyi hatások, szubsztitúciók, műtétek, stb.) számításba vették. Kedvelt ingerterápiás anyag volt a parenteralisan bejuttatott tej. Indikációs területe roppant változatos. Tej injekciókat adtak: a lues tünetmentes szakában, a malária, az orbánc, a cholera, a gyomor-bél fekély, elmebetegségek, krónikus gyulladások esetében. Hasonló meggondolással és javaslattal alkalmazták a saját vér injekciókat, az Omnadin, a Pyrifer. a Pyrago, a Yatren-Kazein és más hasonló készítményeket. Engel 1925-ben az ingerkezelések és a vegetatív idegrendszeri működés viszonyát tárgyalja. 77 Kritizáló írások is megjelennek e terápiáról (a gyulladások veszélyes fellobbantásáról, a tbc aktiválásáról, következményes veseelégtelenségről). Az ingerkezelések modelljében elért legnagyobb siker a neurolues maláriakezelése volt, amiért Wagner-Jauregg Nobel díjat kapott. Ennek hazai irodalmából Schaffer és Ranschburg 9 közleményeit emelhetjük ki. Az előző években már feltűnt kolloid-fémkészítmények a húszas években még divatban voltak. A Collargol\d\ próbálták gyógyítani a spanyol influenzát is. Feltételezték e szerek toxint kötő és baktericid oligodinámiás hatását, ezért általában szeptikus állapot kezelésére alkalmazták őket. A kolloidális alumíniumhidroxidot a gyomor ás bélfekély esetében javasolták. A Salvarsan, miután megfelelő kémiai módosítások és a helyes adagolás tisztázása után végleges polgárjogot nyert a gyakorlatban, a lues indikációs területein túl is felhasználásra került, például sclerosis multiplex, tüdőangraena, hastífusz eseteiben. A higany-Salvarsan pneumonia kezeléséről Kalocsay 1932-ben ír. 80 Tisztázzák a Salvarsan és a bizmut kombinációk indikációit. Reális kép alakul ki az arzenobenzol ártalmairól. 1939-ben a Salvarsantürés fokozására C-vitamint javasolnak. 81 A benzollal végzett leukémia therápiára még találunk utalást a harmincas években is. Fémtartalmú gyógyszereink között évtizedekig népszerűek maradtak az aranykészítmények. Főként a tbc, a szifilisz, és az idült csont-izületi gyulladások eseteiben próbálkoztak velük. A Rubrofenrö\ és a Solganalról, több klinikai tanulmány is megjelent. A „belső antiszeptikuirT előállítására irányuló régi törekvések szellemében a húszas években belgyógyászatilag adnak trypaflavint. Szeptikus állapotokban i.v-an rezorciní melyet polyarthritisznél is javasolnak. Hasonlóképpen indikált szer a Pneumosan, mely a rezorcin és kámforos kinin kombinációja. Az amöbás dysenteria kezelésére bevált a Yatren. A húgyúti fertőzésekben általánosan alkalmazott Urotropinnal anthrax és erysipelas esetekben is megpróbálkoznak. Az optochin therápia népszerűsége a húszas években már csökkenőben van. A pneumonia gyógyítására kinin-kálcium tartalmú készítményt hoztak forgalomba. 77 O.H., 1925.39, 927. 78 O.H., 1930. 25,634. 19 O.H.. 1931.26,673. S0 B.O.U., 1932. 17,389. 81 O.H., 1939. 33,811.
