Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához

Két változat is előfordulhat egy helyen, például Nagyszalontán (Bihar m.) ëbfing és ëbfink (Lőrinczy, szerk., 1988: 9). 3. EBPOSZ: csak eposz alakváltozattal Sámodon (Baranya m., Berze Nagy 1940, 3: 261) és egyáltalán az Ormányságban (Kis és Keresztes 1952: 111; továbbá Mokány 1980: 13, és Lőrinczy, szerk., 1988: 9). Beke Ödön szerint az eposz "elhomályosult összetétel, melynek első tagja az eb szó, a második pedig a posz "crepitus, pedor'," amely "a pöfeteggomba nevében sok helyt szerepel" (1962: 108). Hasonló értelmezés található már egy évtizeddel korábban az Ormánysági Szótárban is, ahol szintén eposz 'ebfing: hólyag a nyelven' (pl. Eposz kőtt a nyövemön, Kiss & Keresztes 1952: 1 1 1) és posz (1) 'bélszellet, fing', (2) 'hólyag a nyelven' (pl. Minek nevetöt ki? Maj posz nő a nyővedön, ha valaki kinevet, annak ebposz kel a nyelvén, 1952: 443). Hogy az ebposz és az ebfing egyaránt lehetnek a betegség nevei, az is megerősíti, hogy a pöfeteggombák népies nevei között a lóposz és lófing egyaránt szerepelnek (Gregor 1973: 27). Berze Nagy János 1934-es gyűjtése szerint Sámodon egy egyébként az árpa nevü szembetegség gyógyítására hivatott ráolvasó formula használatos eposz ellen, különös kísérő cselekménnyel: "Ha valakinek a nyelvén eposz (pattanás) van, akkor háromszor a fogával meg kell keríteni azt a helyet és utána azt kell mondani: Ha még egyszer itt talállak, leszarlak. Akkor elmúlik" (1940, 3: 261; idézi Berde, 1940: 195, és Pócs, 1985: 202). 4. FALAT: a falat és kicsinyítő képzős falatka változatok Erdélyben, valamint Moldvában és a bukovinai székelyeknél a legáltalánosabbak (Szinnyei 1893: 537, Pócs 1985: 38, 124-6, Lőrinczy, szerk., 1988: 262). Nagyjából egybeesik ezzel az elterjedéssel egy ráolvasástípus is (Pócs 1985: 124-6), amelyet már Kriza János is közölt (1975: 315): "Falat kele nyelvemre, ha kele, ma kele, pthi! pthi! ragadjon a királybíróné seggire. (Avégett mondják, hogy meneküljenek a nyelvkeléstől)." Édesapám, Dr. Kicsi Sándor közlése szerint a Háromszék megyei Dalnokban a 20. század első felében hasonló mondóka volt használatos (a szökik a székely nyelvjárásokban általában 'ugrik' jelentésű): Ha kele, ma kele, Falatka lett a nyelvemre. Szökjék a pap seggire. Phö, phö, phö (hármat köptek utána). Berde saját gyűjtéséből való a következő ráolvasás (1940: 195): "Nagyenyeden a tűzbe vagy izzó parázsra kell köpni háromszor, ezt mondva: Falat nőtt a nyelvemre, Nőjjön a papné seggére!" Jankó Jánostól pedig ezt idézi: "Aranyosszéken, ha az ember nyelvére falat szökik, ezzel a mondással kezelik: Phi, falat költ a nyelvemre. Ma költ. Holnap költ. Ragadjon a papné seggére" (1940: 195, ez utóbbit közli Pócs is, 1985: 125). Vasas Samu 1970-es évekbeli kalotaszegi gyűjtését összegző monográfiájában "Falat a nyelven" címszó alatt a betegségegységre vonatkozó adatait a következőképpen közli: "Megjelenését véletlenszerűnek tartják. Elégette a nyelve hegyit; Megszúrta valamivel;