Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Ács Tibor: Bolyai János egészsége katonai okmányaiban
amikor részletes körülményességgel mondja el, hogy a határőrségi biztos és személyzete „állhatatlan, önkényes és gonosz viselkedés "-ét. 26 Ezekben a novemberi napokban készítette el Olmützben Zitta őrnagy a minősítési táblázatot a mérnökkari törzs- és főtisztjeiről az 1832. évre, köztük a 6 hónapja ott szolgáló Bolyai János mérnökkar alszázados minősítési lapját is. 27 Ebből az érdekes minősítésből most csak az egészségi állapotára vonatkozó rovatokat ismertetjük: „Rövidlátó-e: igen jelentéktelen mértékben... Egészségi állapota: itt tartózkodása óta egészséges. Kedélye: igen ingerlékeny és hirtelen haragú. Tehetsége: igen jó. Viselkedése ellenség előtt: - . Polgári lakossággal: nem ismert. A karnál: minden érintkezést kerül a tisztekkel. Alárendeltjeivel: szűkszavú.. Jó gazda: annak tűnik. Iszákos: Nem. Játékos: szenvedélyes sakkozó és sok időt áldoz kedvtelésének. Adósságok: nem ismert. Civakodó: nem tudni. Volt-e figyelmeztetve hibáira, vagy volt-e büntetve: már volt buzgalomhiánya miatt, hirtelen viselkedése és a sakkjátékra való szenvedélyes hajlama miatt, a figyelmeztetés kedvező eredményére még várni kell." A minősítést jóváhagyó műszaki főigazgató, János főherceg saját kezűleg ezt írta rá: "Egyetértek, azonban a szolgálat számára az lenne a legjobb, ha alkalmaztatást nyerne, vagy matematikai tanulmányainak élhetne." Ez tehát azt jelentette, hogy 1832. esztendő végén a nagyhatalmú, de Bolyait elismerő és pártfogoló műszaki főigazgató még nem döntött zseniális tudósunk sorsáról. Ám a továbbra is betegeskedő és szolgálati feladatait ellátni képtelen Bolyai János mérnöktiszti jövője, az olmützi helyi erődítési igazgatóság által a műszaki főhivatalhoz felterjesztett 1833. januári állomány- és szolgálati kimutatás alapján végleg eldőlt. A műszaki főigazgató helyettese, a később hírhedtté vált Theodor Baillet de Latour gróf, akkor még mérnökkari altábornagy, a műszaki főigazgató utasítására Bolyai szolgálati körülményeiről és orvosi felülvizsgálatáról Bécsből 1833. március 10-án elküldte 228.számú átiratát gróf Johann Klebeisberg cs.kir. lovassági tábornok, morvaországi és sziléziai főhadparancsnoknak, Brünnbe. 28 Ebben részletesen ismerteti, hogy Bolyai 1832. júliusától „állandó beteges körülményei, mégpedig állítólagos reumátikus fájdalmai miatt semmiféle szolgálatra nem alkalmazható,... Hasonlóképpen, ahogy Olmützben történt, éppúgy korábbi alkalmaztatási helyén Lembergben a galíciai kerületi erődítési igazgatóságnál is az történt, hogy Bolyai alszázados egy évet meghaladó ott tartózkodásának csaknem teljes idejét állandó beteget jelentéssel - ami az orvosi látlelet szerint állítólag idegi alapú búskomorság volt - tulajdonképpeni rendeltetése alól mindig kivonta magát, hogy otthon elvont matematikai feladványokkal és felfedezésekkel foglalkozhasson, sőt az előző évben is Olmützben a júliustól késő őszig tartó köztes időben is, még egészséges állapotban". Miután a műszaki főigazgató nem teljesítette 3 évi szolgálattól való mentesítését és elrendelte, hogy Bolyai a többi olmützi mérnökkari tiszttel együtt teljesítse erődítészeti szolgálati kötelmeit, „többszöri kibúvók után, miután a rábízott kidolgoznivalókat befejezetlenül hagyta, - végezetül késő ősszel reumatikus fájdalmakra hivatkozva beteget jelentett, s mindezidáig még az. B.J. 123/1. KA,Wien Conduite-Liste. 52. Ing.Corps. CL. Fasc.72/1. fol. 1-22. HL. P 5/G. BGy. 1832-2/51. 228.SE.
