Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Ács Tibor: Bolyai János egészsége katonai okmányaiban
herceghez. 17 Másodszor azt kezdeményezi, hogy a műszaki főigazgató, mivel Bolyait csak „egy felülről jövő, kikényszerített állandó, de nem megerőltető elfoglaltság gyógyíthatná meg. És legyen szabad Császári Fenséged a mérnökkar irányában viseltetett atyai érzelmeire támaszkodva azt a bátortalan javaslatol tennem, hogy egy ideglenes bécsi alkalmaztatás és Császári Fenséged által kiadott legkegyelmesebb munkálat a magasabb matematika területén, amely megbízatás számára nem csupán a leghizelgőbb lenne, hanem nyomott lelkét felemelné, s ezen felemeltetés által teste is ismét új erőt nyerne. " A betegeskedő Bolyai jóindulatú parancsnoka tehát minden lehetőt megtett zseniális tudósunk gyógyulása és egészségének helyreállítása érdekében azzal, hogy tudományos kutatómunkáját elősegitö bécsi beosztásba , mérnökakadémiai matematikai tanári helyre és másod századosi előléptetésre javasolta. Érdekes egybeesés, hogy ezekben a januári napokban Bolyai Farkas, miután tudomást szerzett arról, hogy Gauss nem kapta meg fia művét, 1832. január 16-án új levél kíséretében újra elküldi neki, megírva, hogy „fiam többre becsüli a Te véleményedet, mint egész Európáét és csakis arra vár. Szivem mélyéből kérlek, tudósíts mihamarabb ítéletedről, aszerint írok majd neki Lembergbe. " 18 Bolyai János állapotán valószínűleg segített az, hogy 1832.március 14-én előléptették alszázadossá, vagyis mérnökkari másodszázadossá, melyet ő Lembergböl 1832. március 24-i, János főherceghez felterjesztett folyamodványában, mint írta: "Nem késlekedik legkellemesebb kötelességének eleget tenni, hogy a legmélyebb hálával Császári Fenségednek legalázatosabb köszönetét ezért e legmagasabb kegyért a legmélyebb alázattal kinyilvánítsa. " 19 Az öröm mellé azonban Bolyai számára még nagyobb üröm párosult, mert várt új beosztása és alkotásának tudományos elismerése a sors különleges fintora és összjátéka következtében elmaradt. Az a tudománytörténetből közismert, hogy Gauss 1832. február 14-i, Gerling marburgi egyetemi tanárnak írt levelében elismerte - „e napokban Magyarországról egy, a nem-euklideszi geometriát tárgyaló kis művet kaptam,...Szerzője, aki nagyon fiatal osztrák katonatiszt, fia egyik ifjúkori barátomnak,...Ezt a fiatal geométert, Bolyait, elsőrangú lángésznek tartom. " Ám Gauss Bolyai Farkashoz intézett, az egyetemes és a hazai tudomány- és matematika történetírás által a mai napig sokat vitatott és többféleképpen értelmezett, 1832. március 6-i válaszlevelét azzal kezdte: „Most valamit fiad munkájáról. Ha avval kezdem, hogy nem szabad dicsérnem, bizonyára egy pillanatra meghökkensz, de mást nem tehetek. Ha dicsérném, akkor magamat dicsérném,.. " A továbbiakban azt fejtegette a híres tudós, hogy a mü egész tartalma megegyezik az ő több mint három évtizede folytatott elmélkedéseivel, amelyből csak keveset vetett papírra és úgy tervezte megírni, hogy azt életében nem hozza nyilvánosságra.,, Nagyon meglepett tehát, hogy most már e fáradság felesleges, és nagyon örvendek, hogy éppen régi barátom fia előzött meg ilyen csodálatos m ódon... Kér lek, üdvözöld fiadat részemről szívélyesen és biztosítsd különös nagyrabecsülésemről. " Gauss levelét az apa másolatban elküldte Lembergbe fiának, aki azt 1832. április 6-án kapta meg és a zaklatott idegállapotú ifjú Bolyai becsapva érezte magát, mivel úgy gondolta, hogy Gauss jogot formál fölfedezése elsőbbségére és nem segíti elő 17 Uo. 153.SZ. 18 Schmidt Ferenc - Stackel Pál: Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése. Bp , 1899. 105-107., Benkő Samu: Bolyai - levelek. Bukarest,!975. 174-175. 19 HL P 5/G. BGy. 1832 - 2/53. I70.SZ.
