Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: Veza Gábornak, Magyarország elsőprotomedikusának élete és munkássága

1766. március 22-én szerepel Veza Gábor neve a bécsi egyetem orvosi karának egyik ülésén több más orvos között. Az eddig követhető adatokból ez arra enged következtetni, hogy ez a Bécsben végzett orvosok társasága volt, ettől a dátumtól tartották nyilván az özvegyi nyugdíj és az árvaellátás jogosultságát , mely a tag halála esetén járt. Itt említem meg, hogy az 1776. évtől ismert KK. Hof- und Staatsschematismus és a következő kötetei Veza Gábort a Bécsben végzett orvosok között számon tartják, budai lakosként( 1,2,4,5,11). Veza Gábor a családi nemességet az apja után nyerte. Nem mindig használta a "de" , vagy "von" jelölést, azonban azt a katonai és a helytartótanácsi iratokban is alkalmazták. Először 1764. július 13-án, második lányának keresztelésekor találkoztam ezzel. Az anyakönyvi bejegyzés szerint az apa: "Dominus Gabriel de Veza Medicináé Doctor." Fia nem lévén, a nemességet leányágon nem tudta átszármaztatni, ezért beadvánnyal fordult a nádorhoz, 1792-ben felsorolt érdemei okán a maga számára magyar nemességet kért, melyet leányágon az egyik, arra érdemesnek tartott közhivatalnok vejére kívánt átörökíttetni, hogy annak hivatali előrehaladását segítse. Rajzoltatott is egy címert, a kérelmezők listáján szerepelt is a neve, azonban több éven át tartó, többszöri iratváltás után ezt a kérését nem teljesítették (38). Veza Gábor 1798. július 4-én vett részt utoljára az egyetem orvoskarának tanácsülésén, ahol ö elnökölt (46). Róla a következő hiteles adat a budavári plébániatemplomhalotti anyakönyvének 1799. január 9-i bejegyzése a 71 éveskorában betegség következtében bekövetkezett haláláról; két nappal később temették (6). A magyar nyelven író bécsi újság így emlékezik meg róla: „Ezen Hónapnak Qdikénn halálozott meg Budánn Veza Gábor úr, Ts. K. Tanátsos, Magyar országnak (ProtoMedikussa) Fő-Orvossa és a Pesti Királyi Univerzitásbéli Medika Fakultásnak Direktora, érdemekkel tellyes életének 71-dik esztendejében" (24). A pesti német nyelven író újság így adja halálhírét: „Kilencedikén délután 5 óra tájban Budán meghalt Gabriel von Veza úr császári és királyi tanácsos, Magyarország protomedikusa, orvos doktor, a pesti egyetem orvoskari igazgatója érdemdús életének 71. évében. A megboldogult emléke sokáig élni fog azoknak szívében, akik erényeit és érdemeit ismerték. O kiváló volt, a mesterkélt szavak ékessége nékül, az igazság tántoríthatatlan barátja és a szenvedők vigasza." (41). Veza Gábor halála után őt protomedikusként Schraud Ferenc követte, előbb megbízásból, majd 1802-től kinevezve. Veza Gábor özvegye 1799. március 19-én felajánlotta az egyetemi könytárnak a férje könyveit megvételre az érték kétharmadáért. A március 26-i határozat szerint az egyetem könyvtárosa kiválasztja azokat, melyek az ifjúság tanulását segítik és a kért áron megvásárolják (47). Veza Gábor életútjának követésével megállapítható az, hogy ilyen nagy hatáskört, egy ország egészségügyének irányítását valóban csak olyan személyre lehetett bízni, aki több évtizedes munkásságával az arra való alkalmasságát bizonyította, a "Non potest bene imperare, qui ante male serviit" ismert elv alapján.