Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban

pestisírásainak legjelenősebb darabjait közölte.

28 Közöttük sok költemény található. Ezt követően számos középkori és kora-újkori pestiskézirat regimenjei és költeményei kerültek elő. Ezek közül a 15. század közepén írt, úgynevezett „bambergi kézirat" tűnik számunkra különösen érdekesnek, közvetett magyar vonatkozásai miatt. Ennek a 250 versből álló tankölteménynek egyik forrása ugyanis nem más, mint Zsigmond király orvosának, Sigismundus Albicusnak (Stegmund Albich, megh. 1427), volt prágai érseknek, egyik munkája.

29 A bambergi tanköltemény egyike a legmegalapozottabb pestiskölteményeknek. Szerzője olyan klasszikusokra hivatkozik, mint Hippokratész, Galénosz, Rhazesz, Avicenna. A kortársak közül azonban egyetlen szerzőre hivatkozik, két helyen is, Albicusra.

30 Teoretikus alapul a párizsi egyetem 1348-ból származó nevezetes, gyakran idézett szakértői véleménye szolgált.A pestisirodalom e műfajának szakirodalma oly nagy, hogy részletesebb tárgyalására ehelyt nincs szükség/

1 Nem ritkán találkozunk tankölteményekkel a késő-középkor prózai kézirataiban, amelyek a legkülönfélébb orvosi-természettudományos diszciplínákat tárgyalják. Néha szólóban, gyakrabban kolligátum formájában.

32 Ilyen jellegű munka Thomas de Cantimpré De natura reruma-a, a középkor egyik legtöbbet forgatott enciklopédája. Az anatómiát taglaló első könyvében 20 kísérő versben tekinti át a tartalmat: „Membra prius morbos quae sunt curasque videbo..." (15. sz., Sloane 405. fols. 65-107.)'" „Signa sanguinis peccant is.. " a megnyitó szavai annak a 60 versnek, amely ugyancsak a 15. sz.-ból származik és egy diagnosztikus kézirat része. (Sloane 75, fol. 175.). jellegében hasonló egy korábbi, 14. sz.-i „Versus de signis morborum variis" kezdetű, ritmikus traktátus, amely az oxfordi Magdalen College könyvtárban található. (MS 173)."'

4 Ebbe a csoportba sorolhatók tulajdonképpen azok a phlebotomiás versek is, amelyeket nem önálló tankölteményként írtak, hanem különösen megjegyzésre méltó részei valamely prózai 2li Sudhoff, K.: Archiv für Gesch. der Med. 1908. Bde. 2-17. Pestschriften aus den ersten 150 Jahren nach der Epidemie de „Schwarzen Todes", 1348. M Életrajzát, munkásságát, müveinek felsorolását Id. Schultheisz, E.: Über die Werke des Albicus. Ein Beitrag zur spätmittelalterlichen Handschriftenkunde. Janus 49 (1960) 221-234., valamint u.a.: Ein spätmittelalterliches medizinisches Handschriftenfragment. Archiv für Kulturgeschichte. 42 (1960) 231-239. 30 Vö.: Bachem, R.: Ein Bamberger Pestgedicht und sein Verhältniss zu Albich von Prag. Stifter Jb. 3 (1953) 169176. A verset egészben közli. 31 Klebs, A.C. - Sudhoff, K.: Die ersten gedruckten Festschriften. München, 1926. Haage, B.D.: Das gereimte Pestregimen des Cod. Sang. 1164. und seine Sippe. Metamorphosen eines Pestgedichts. Würzburger Med. Hist. Forschungen 8 (1977), valamint u.a.: Handschriftenfunde und Nachträge zum „Pestgedicht des Hans Aree". Sudhoffs Archiv 63 (1979) 392-406. Itt kitűnő további irodalom található. 32 Különösen a British Museum SIoane-gyüjteménye gazdag ilyen írásokban, amint azt Lynn Thomdike közlései is tanúsítják: Notes on medical texts in MSS at London and Oxford. Leyden, 1959. 33 Thomas de Cantimpré (Cantimpratensis 1201-1270), a tudós dominikánus, 15 évi adatgyűjtés után, 1241-ben fejezte be nagy természetismereti enciklopédiáját. A 19 könyvből álló Liber de natura rerum, kora egész természettudományát felölelvén, az anatómiával kezdődik (De ossibus 1.26.). Egyes fejezeteiből jól kitetszik a skolasztikus oktatás befolyása a Quaestiones formájában. Több, mint 100 kéziratos kópiája illetve variánsa az idők folyamán számos terápiás eljárással és recepttel bővült. Boese, H.: Thomas Cantimpratensis Liber de natura rerum. I. Textus, 1973., u.a.: Zur Textüberlieferung von Th. Cantimpratensis Liber de natura rerum. Acta Praed. Dom. 39(1969) 53-68. 34 A hasonló kéziratokkal való egybevetést Id. Thomdike, L.: Unde versus Traditio 11 (1955) 163-193.